Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A mozgás kérdése a földrajzi környezetben

pése más vegyületekbe, új vegyületek kialakulása, egyes atomok felszabadulása, új elemek (pl. He) képződése, és a földrajzi burokban lezajló egész biológiai körforgalom. E mozgások következménye az anyagok különböző fajsúlya és mechanikai mozgása. Ezekből a folyamatokból származik a hőtermelés, vagy hőelvonás, a Föld anyagainak gömbhéjas elkülönülése, végül a földkéreg szerkezetének a megváltozása. A mozgás állandó. A geokémiai változásokkal összefüggő izosztázia (G. B. Airy—C. F. DvMon) sem jelent nyugalmi állapotot, csupán egyensúly felé való törekvést. A jöldkéreg mechanikai mozgásai A kér eg szerkezettani változások mechanikai mozgások. Minden vetődés, gyűrődés, minden vulkáni kitörés, földrengés, jelentős anyagtömeg áthelyezésével jár. A dinamikusan ható energiák mellett e mozgások okai között ott van a geokémiai körforgalom, a vegyi átalakulások hosszú sora, az energiamozgás sokféle változata, még a biológiai folyamatok néhány fontos eredménye is. A mozgások okozata (következménye) a földkéreg szerkezeti átalakulása. A geotektonika jelenségeit a földfejlődéstani elméletek különböző módon magyarázzák. Néha ellentmondanak egymásnak. Közös vonásuk mégis a mozgás, a fejlődés elismerése. Még az óceánok permanenciáját hirdető, sztatikus jellegű elméletek (Hall, Dana, újabban F. A. Veiling—Meinesz) sem tagadják az óceáni medencék kisebb változásait. Már sokkal nagyobb szerepet játszik a mozgás a földséghidak feltételezésében és a kontinensvándorlás elméletében. Az alábbiakban a permanencia-tan és a kontinensvándorlás alapján álló, valamint az egyeztető földfejlődési elméletek néhány kérdését érintjük a mozgás szempontjából. a) A permanencia-tan az óceáni medencék viszonylagos állandóságát hirdeti. Ehhez: fűződik Elie de Beaumont kontrakciós (zsugorodási) elmélete, amelyet E. Suess, H. Stille, továbbá Kober újítottak meg. Ezek szerint a kéregmozgások oka a belső mag kihűléséből, esetlegesen az atomátalakulásokból eredő térfogatváltozás, illetőleg a zsugorodás okozta feszültség. E. Suess szerint a tangenciális erők hatására a földkéreg gyengébb (orogén) övei meggyűrődnek és hozzátapadnak a régebbi masszívumokhoz (kratogénekhez). Nála az anyagmozgás lényeges fázisa — éppúgy, mint H. Stille kontrakciós hipotézisében — a hordalék bevándorlása a geoszinklinálisokba, a tengeri medencékbe. Ebből a hordalékból a tengerfenéken kevésbé ellenálló, gyűrhető üledékes kőzetek keletkeznek. A nyomó feszültség hatására később a geoszinklinálisok mozgékony övezetéből nyomulnak fel a réteges szerkezetű gyűrt hegységrendszerek. A gyűrődés, valamint a kiemelkedés — mint mozgás — a földkéreg szerkezeti és orográfiai kialakulásának fontos tényezője. A kontinensek kialakulását egyéni módon magyarázó F. A. Vetting—Meinesz-elmélet azt tanítja, hogy a sima és a sial rögök eredeti -375