Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Nagy József: Hámán Kató

nyomorúsága idején sem csüggedt el, mindig volt benne valami magabiztos derű és vidámság. Mi volt a titka? Csupán az, hogy hitt a munkásosztály szent ügyében, hitt a proletárforradalom győzelmében és ennek a magas célnak alárendelt mindent, még egyéni boldogságát is. A forradalmi mozgalom vezérkarában A Tanácsköztársaság megdöntése után sötét korszak következett a magyar munkásságra és szegényparasztságra. A külföldi imperialisták segítségével hatalomra jutott hazai reakció kegyetlen bosszút állt a proletariátuson azért, mert 133 napra a maga kezébe merte venni sorsának irányítását. Proletár jajszótól volt hangos az ország, kivégző osztagok sortüzei dördültek midenfelé, s a börtönök és internálótáborok megleltek a munkásság, parasztság és értelmiség legforradalmibb elemeivel. A hivatalos kormányok egymást váltogatták, a tényleges hatalom viszont a tiszti különítmények kezében volt. Hosszú idő telt el míg végre sikerült valamennyire a tiszti bandák garázdálkodását megfékezni. Ez sem sokat jelentett azonban, csak annyit, hogy a tiszt urak alkalom és ötletszerű programját az intézményesített terror váltotta fel. Rendeletek egész sorával kötötték gúzsba a magyar munkásságot, hogy még az emlékét is elfeledtessék a Tanácsköztársaság dicső napjainak [8]. Az uralkodó osztály minden mesterkedése hiábavaló volt azonban. Európa egyes országaiban még pislákoltak a forradalmi tüzek, SzovjetOroszországban pedig hatalmas lánggal lobogott az orosz proletariátus 1917-ben gyújtott fáklyája. Számos kisebb pesti és vidéki megmozdulás azt mutatta, hogy a magyar munkásság a vesztes forradalom ellenére is kész a harcra, csak egy párt kell, mely ezt a mozgalmat vezesse és irányítsa [9]. Ilyen párt azonban nem volt Magyarországon. A kommunista párt vezetőit meggyilkolták, vagy emigrációba kényszerítették, a párttagság nagyrésze börtönökben sínylődött. Bár a Bécsben lévő pártvezetők már 1920—21-ben megkísérelték a párt újjászervezését, ezek a kísérletek nem vezettek el a kommunista párt hazai szervezeteinek a létrehozásáig. Bár a meglévő kommunista sejtek és propagandacsoportok jelentős munkát végeztek, ez nem pótolhatta a szervezett pártirányítást. Az egyetlen legális munkáspárt, a Magyar Szociáldemokrata párt jobboldali vezetői pedig nyíltan elárulták a munkásság érdekeit. A jobboldali szociáldemokrata vezetők odáig mentek a munkásárulásban, hogy 1921 decemberében megegyezést írtak alá a Bethlen kormánnyal, ameivben a munkásság számos, már addig megszerzett jogáról lemondtak (Bethlen—Peyer paktum). Pedig a munkásosztály gazdasági és politikai helyzete kötelezően előírta az osztályharcos szervezetek létrehozását. A világháború utáni gazdasági válság erőteljesen éreztette hatását Magyarországon is. Tömeges volt a munkanélküliség és a tőkések mélyen leszorították a dolgozó munkások munkabérét is. Még 1924—25-ben is, bár ekkor már 2:

i 353