Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: Az utasítás, közlés és beszélgetés dialektikus összefüggéseiről

megállapításokat kell tennünk egy másik ismert jelenségről: a kockáról, illetve annak lapjairól. A jelenség bemutatása közben megállapíthatja a nevelő, hogy mindenki ismeri, tehát nincs nehézsége annak, hogy valaki egyedül vállalkozzék a fontos megállapítások megfogalmazására az előbbiek alapján. A többi figyelemmel kíséri és a beszámolás után ki-ki elmondhatja a maga kiegészítését, vagy javítását. Ezután következik az utasítás. Majd az önálló megoldás. Ezt követi — szükség szerint, — beszélgetéssel a kiegészítés és helyesbítés, végül pedig a tudnivalók végleges summázása. Ebben a példában jól szemlélhetjük a módszeres eljárások pontosan meghatározott helyét, szerepét és célját. A munka közléssel kezdődik. Ebbe ékelődik a bemutatás. A közlést lezárja a feladat megjelölése, és az utasítás kap hangsúlyt. Az önálló megoldást beszélgetés követheti. Végül az egész folyamat a fontos megállapítások újbóli felsorolásával fejeződik be. e) Gyakran előfordul, hogy a feladatnak csak egy részét tudják önállóan megoldani a tanulók. — Vonatkozzék ilyenkor az utasítás a probléma egyes részmozzanataira. A birtokos jelző (VI. o.) fogalmának tanításakor meg kell hogy tudják állapítani a tanulók, miért jelzők ezek (a kiemelt) mondatrészek is. Nyilván azért, mert ezek is jeleznek valamit a másik szóval

; kapcsolatban. Ha ezt nem tudnák megállapítani, a tulajdonság jelző és a számjelző tartalma sem világos. A sikeres megoldás elősegítése érdekében természetesen itt is alkalmazunk tájékoztató közlést a feladat megjelölése, illetve az utasítás előtt. De mást jelez a tulajdonság jelző és mást a birtokos jelző. A különbség megállapítására a beszélgetés módszere kínálkozik alkalmasabbnak. Tehát az egész probléma önálló, megoldása nem látszik célravezetőnek. Helytelen volna azonban a felszólításokat ilyen esetekben teljesen kikapcsolnunk. A nevelőnek ki kell válogatni, hogy ebben és más hasonló esetekben mely tartalmi jegyek szorulnak közös feltárásra, melyekhez kell hozzá fűzni magyarázó közlést, s melyek azok a legfeltűnőbb sajátságok, amelyeket egyszerű felszólításra, maguktól is meg tudnak állapítani a tanulók. Ha nem így járunk el, csak spontán oktatásról beszélhetünk, s legkevésbé a tanulók maximális aktivitásának kihasználásáról [15], Ezek szerint minden tanítási egység feldolgozásában szerepel utasítás. Természetesen az egyikben több, a másikban kevesebb. A felszólítás olykor közös, máskor önálló megoldással folytatódik. Ismét máskor az utasítások csak rövid és egyszerű megállapítások megfogalmazására szólítják fel a tanulókat. Hogy mikor hogyan járunk el, azt az ismeretanyag természete, és a nevelés konkrét célja alapján a nevelő megítélése dönti el. Mindenesetre annak a tendenciának erősen érvényesülni kell, hogy a beszélgetéstől a felszólítás felé haladunk az azonos, vagy hasonló problémák megoldásában. Persze ez is viszonylagos, mert a fejlődés maga30