Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: Az utasítás, közlés és beszélgetés dialektikus összefüggéseiről

sabb fokán az, ami a gyermek számára régebben még kevésbé hasonló megoldásnak tünt, az később hasonlónak minősül. Nagyon fontosnak tartjuk ennek a koncepciónak az oktatásban va­ló érvényesítését. Úgyannyira, hogy a nevelő és a tanuló fejlődésének felmérésében és megítélésében ezt a szempontot az első közé helyezzük. A fejlődés során ugyanis a szinte minden problémát megoldó (közlő) nevelőből a problémamegoldásokat irányító, segítő (beszélgető) nevelő, majd egyre több felszólítást alkalmazó nevelő válik; a kisiskolás hall­gató tanulóból pedig' szintén előbb mind többet beszélgető, majd kér­dező és önállóan cselekvő, következtető és feladatmegoldó tanuló válik. A fejlődés folyamata természetesen itt is spirális, mert az új felada­tok előtt egy kissé mindig visszatérünk, s már a kezdet kezdetén is van beszélgetés és utasítás is, de minőségileg más mind a három a későbbiek­hez viszonyítva. 2. A másik módszeres eljárás, amellyel foglalkozunk, a közlés. Ennél is elsősorban azt vizsgáljuk, hogy milyen funkciót tölt be a másik kettő viszonylatában. Nem kívánunk kitérni a közléssel kapcsolatos közismert megálla­pításokra. A legfontosabbakat azonban meg kell emítenünk az újszerű könnyebb megvilágítása kedvéért. Közlésre főleg akkor kerül sor, ha valamilyen eseményes anyagot kell kifejteni, vagy valamilyen fogalom, tétel, szabály, stb. megvilágí­tását kell elérni, amelyekről a tanulók személyes tapasztalataik, konk­rét elképzelésük, vagy odavonatkozó korábbi ismereteik nincsenek" [16]. A közlést mi kizárólag összefüggő tájékoztatásnak fogjuk fel, ame­lyet nem szakít meg sem utasítás, sem kérdés, hacsak nem figyelmet irányító problémafelvetés, amelyre azonban a választ a közlés folytatá­sa adja meg. Nem soroljuk a közlés körébe azokat az egy-két mondatos magya­rázatokat, amelyeket megszakít egy-egy ellenőrző, vagy vizsgáló kér­dés. A tájékoztató közlés viszont betölthet előzetesen tájékoztató, vagy kiegészítő szerepet is. Az utóbbi a beszélgetésbe ékelődik, de attól le­választható, és önmagában is értelmes egészként hat. Ezt a disztinkciót az indokolja, mert a gyakorlatban sokszor összekuszálódnak a beszélge­tés és a közlés határai, máskor fölöslegesen váltják egymást, s — mint látni fogjuk, — ezek a körülmények lerontják mindkét eljárás sajátosan értékes pedagógiai hatásait. Kirekesztjük a szűkebb értelemben vett közlés fogalmából az elő­adást is, amely az ált. iskolában nem használt eljárás. A közlést tehát az összefüggő tájékoztatás értelmében használjuk Azért emeljük ki ezt, mert a történelmi események és a földrajzi tények közlése mellett nagy jelentőséget tulajdonítunk a feladatmegoldások előtti tájékoztató közlésnek is, amelyekről később részletesebben is megemlékezünk. Minden esetben kihangsúlyozzuk azonban, hogy a köz­lés egészet alkot önmagában is és egészében is hat. a) Nézzük először az előzetesen tájékoztató közlést. Sokszor tapasztaljuk, hogy a feladatmegjelölések után. a tanulók si­kertelen próbálkozásai miatt a nevelő beiktatott tájékoztatással él. 31

Next

/
Thumbnails
Contents