Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Dayka Gábor utóélete I. (1787—1800.)

déssel kapcsolatban (ezt láttuk a Dayka-kritikában is) s nézeteivel, tanácsaival járul hozzá az egységes irodalmi nyelv kialakításához. Ennek érdekében tanácsolja Kazinczynak is, hogy ne engedje magát „eltsábíttatni" ,,az illyenek által" (ti. mint Dayka), inkább fogjanak össze a „pápista magyarság" ellen, nehogy az a nyelv dolgában „felsőségre emelje magát, mint egyebekben" is [76]. És itt Földi végeredményben hibát követ el amennyiben felekezeti síkra vetíti a kérdést. A nyelvi kérdésekben kétségtelenül igaza van, hisz — mint láttuk — már képzett nyelvész, egy komoly nyelvi eredményeket tartalmazó nyelvtan szerzőjének vallhatja magát. Azonban korlátainál fogva téved abban, hogy Daykát azonosítja mindenféle pápista magyarsággal, ezzel magyarázva annak kétségtelenül meglévő nyelvi tévedéseit. Ezek a tévedések pedig egyáltalán nem hozhatók kapcsolatba Dayka pápista voltával, hisz tudjuk: még a legortodoxabb katolikus Szaiczot is el kell ismernünk kitűnő magyarságáért (magyar stílusáért!), márpedig Dayka ebben sem óhajtotta követni azt; sőt! Földi kritikájának időbeli létrejötte után, 1791. július 2-án mondja el emlékezetes prédikációját a toleranciáról az egri serviták templomában, július 19-én pedig már távoznia is kell miatta a szemináriumból [77]. Ebben a vonatkozásban tehát jogtalannak kell tekintenünk Földi kritikáját. Dayka tévedései inkább magyarázhatók bizonyos tájnyelvi hatással, méginkább nyelvészeti ismeretinek hiányaival, de semmiképpen sem katolikus voltával. Egyébként Földi fentebb már idézett leveléből kiderül [78], hogy Dayka kézhez kapta a kritikát, s jellemző, hogy az elmarasztaló bírálat ellenére is lelkesedéssel lát majd Lőcsén újra a magyar nyelv oktatásához, s megszerkeszti latin nyelvű kéziratos nyelvtanát, hogy ezáltal is nyújtson valamit tanítványainak, s a nyelvművelés ügyének. A fentieken kívül bírjuk még Földinek egy másik levelét is (Kazinczyhoz 1791. június 11.), melyben említést tesz Daykáról. Rájnis grammatikai tételeiről ír itt, aki — mint mondja — „. .. majd fél országot követésére indított", bár grammatikai elvei nagy része balgatagságnak minősítendő, így elsősorban Diphtongusai [79], Daykát is épp ennek követése miatt ítéli el: „. . . a' Te magasztalt Poétád Dayka is azt követi" [80]. Véleménye tehát továbbra is változatlan, s ezt ezúttal is nyíltan megírja Kazinczynak, akit viszont láthatóan nem befolyásol barátja elmarasztaló kritikája [81]. Tovább folytatja Dayka népszerűsítését; most már persze kizárólag annak irodalmi igényű alkotásaira híva fel a figyelmet. Id. Ráday Gedeon, Aranka György, Kis János és Csokonai neve bukkan most majd fel leveleiben; velük közli Daykával kapcsolatos legújabb híreit. 1791. október 15-én pl. Regmecről ír egy levelet id. Ráday Gedeonnak, amelynek témája az Orpheus, helyesebben annak soron következő kötete. Itt két helyen is szó esik Daykáról. Közli ugyanis Rádayval, kik és mit küldtek a „jövő esztendőre készülendő Gyűjtemény"be. Megtudjuk, hogy Daykát Erzsébeth napjára c. költeményével kívánja szerepeltetni, és hogy még vár tőle ezenkívül is „ egynéhány darabokat" [82]. 302-