Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: Az utasítás, közlés és beszélgetés dialektikus összefüggéseiről
írásunkban pontot, kérdőjelet, felkiáltójelet, — nem fűzhetjük hozzá, hogy ezt tudni kell mindenkinek, s ezt tudja is mindenki, aki megtanulta, de különben is tudhatja mindenki, mert ezeknek megfelelően kell olvasnunk a mondatokat, stb. Még akkor is mellőznünk kell a közlő megjegyzéseket, ha nem kapunk azonnal feleletet. Az ilyen közlések ugyanis semmit sem segítenek. Sőt zavarják a tanulókat abban, hogy összeszedjék ismereteiket. Azonkívül le is rontják az ilyen és hasonló közlések a felszólítás erejét. Csak kitolják a felelet elmaradását, és nem, töltik ki végérvényesen a csendet. A közlés befejezése után a hallgatás folytatódik, s tán állhatatosabban, mint előbb. Tartózkodnunk kell az utasítás értelmezgetésétöl is. Helyette gondoljuk át inkább az utasítások megfogalmazását. Különösen a kezdő nevelő számára ajánlatos, hogy a tanítási órákra tervezett utasításait előre és gondosan fogalmazza meg . d) A nyelvtani ismeretek tanításában gyakran ismétlődnek bizonyos megoldásmódok. Pl. Hasonlóságot kell észrevenni a hangutánzó, a rokonértelmű szavaknál, különbségeket a hangok osztályozásánál, hasonlóságot és különbséget a hangrendnél és az illeszkedésnél. Az ismétlődések igen alkalmasak arra, hogy a nevelő különösebb nehézség nélkül elvezesse a tanulókat a beszélgetéssel való megoldásból az utasításszerű, önálló megoldáshoz. Ehhez a közös próbálkozások alapján kialakult ,,gondolkodási menetrendek" segítik a tanulókat [13].' Fontos azonban, hogy a „menetrendek" elsajátítására is gondoljunk. Helyesebben, hogy az ismeretfeldolgozásokat is folyamatban nézzük, és tudjuk, hogy a folyamat milyen szakaszában vagyunk, hová kell eljutnunk, s mit kell tennünk a folyamat egyes fázisaiban a fejlettebb fok elérése érdekében. Ha már többször tártunk fel közösen tartalmi hasonlóságokat és különbségek önálló megfogalmazására, nem szükséges, hogy a megoldás újból beszélgetéssel történjék. A beszélgetés ilyenkor helyesbítő, vagy kiegészítő szerepet töltsön be, de csakis az önálló megoldásra való utasítás teljesítése után. Különben a tanulók a „kisegítő kérdésre" várnak, és nem adják a megoldáshoz a tőlük telhető aktivitást. No meg az önálló próbálkozások alkalmai nélkül mitől várhatók az önálló megoldásokban való gyorsabb előrejutást? „A téglalap" c. tanítási egység (V. o.) eredményes feldolgozása után nem tervezhetjük a „Négyzet" c. tanítási egység feldolgozását az előző mintájára [14]. Helyesen megfogalmazott utasítással felszólíthatjuk a tanulókat arra. hogy az előző órai vizsgálódásmód alapján tegyenek hasonló megállapításokat. Természetesen nézzék a jelenséget, és csak valót állítsanak. Nyilvánvaló, hogy a feladat megjelölése előtt tájékoztató közlésre van szükség, amelyben kiemeljük, hogy milyen megállapításokat tettünk a téglával és a téglalappal kapcsolatban. Megtehetjük azt. is, hogy a megállapítások egymásutánját rögzítjük valamiképpen a táblán is. Ezután közöljük, hogy azért emeltük ki ezeket, mert hasonló 29