Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Dayka Gábor utóélete I. (1787—1800.)

eszmének, amit a f elvilágosodás fogalomkörével határozunk meg, s amelynek egyik legnagyobb jelentőségű hazai orgánuma ebben az időben épp Kazinczy Orpheusa volt. Míg Dayka következetesen kitart egyrészt a felvilágosodás eszméi, másrészt a Kazinczy-féle irodalmi program mellett (a tolerancia kérdésében bátran helyezkedik szembe Szaicz Leóval, sőt magával Eszterházy Károly püspökkel, az ország egyik leghatalmasabb főurával, főpapjával, elhagyja a papi pályát, de nem alkuszik meg) [36], addig Döme „azok közé áll harcolni", akiktől Kazinczy rettenetesen iszonyodik [37]. A Szaicz-féle ortodoxia szekértolója lesz (ha közvetve is), kijelentve: „inkább az egész nemzet maradjon örökös éjszakában", mintsem a „Franciaországot megrázkódtató fejetlenség itt is uralomra jusson [38]." Irodalmi téren sem váltja be a hozzáfűzött reményeket. Bossuet teológiai tárgyú művét fordítja magyarra ahelyett, hogy Cicerót, vagy Tacitust tolmácsolná. Kazinczy maga jósolja meg pályája további alakulását: „jövendölöm Dömém, hogy püspök leszel [40]." A jóslat bevált; igaz, hogy nem püspöki széket, csupán kanonoki címett kapott Döme [41]. Valószínű tehát,hogy Kazinczy Dayka iránti lelkesedése a továbbiakban Döménél nem igen talált visszhangra. Kiváltképp azután nem, hogy Daykát etávolították a papi szemináriumból. Sokkal érdekesebb és mozgalmasabb ezzel szemben a nyelvész Földi személye, kit Kazinczy lázas tevékenységgel párosuló lelkesedése, leveleinek már idézett, Daykára vonatkozó részei, de leginkább Dayka grammatikai elvei majd szólásra bírnak. Reflexiói azonban korántsem olyan pozitív értelműek, mint azt Kazinczy — Földinek írt tájékoztatásai után — várhatta volna. Mint mondottuk Földi Kazinczy bizalmasának számítható ezekben az években [42]; egyazon kérdések izgatták mindkettőt: a költői mesterség gyakorlata, a porzódia, emellett nyelvi kérdések is, így végeredményben csak természetes, hogy Kazinczy elküldi Földinek Dayka Aorthographiáját is. Erről Földi 1791. március 9-én kelt leveléből értesülünk: „Vettem a minap a hozzám küldött Dayka Aortho- vagy Disorthographiáját. Sok dolgaim miatt még a felelettel reá kész nem vagyok, várd rövid időn feleletemet, mert Te hozzád fogom küldeni [43]." Daykának arról a kéziratos, nyelvi kérdésekkel foglalkozó írásáról van itt szó, amely a sárospataki főiskola könyvtárában őrzött Kazinczyg'yűjteményben maradt ránk [44]. Keletkezésének körülményeiről vajmi keveset tudunk, de ha az imént idézett Földi levél dátumát figyelembe vesszük (1791. március 9.) feltételezhető, hogy a kifejtett nyelvi nézetek talán már a szemináriumi nyelvművelő munka idején körvonalazódtak. A nyelvművelő tevékenység folytonossága tehát nem szakad meg Daykánál a Pestről való távozás után sem [45], sőt! ezzel az áthidalással fejlődik majd tovább a lőcsei és ungvári évek alatt. Földi egyébként a kérdéses orthographiával kapcsolatos kritikájáról tett igéretét beváltotta. Elküldte bírálatát Kazinczynak azzal a megjegyzéssel, hogy az majd továbbítsa Daykának, ha jónak látja [46]. Mint Földi egy másik leveléből kiderül, ez meg is történt, Kazinczy továbbította is a kritikát: „Daykának által adtad a Heterographiáról tett Criti297-