Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Dayka Gábor utóélete I. (1787—1800.)

nes, mintha egész életét Tánczmesternek kezei alatt töltötte volna. Lobogó setétszög haja saját dísz volt alakján. Horgas igen szép orra, a legszebb metszésű ajak, a legszelídebb, domborodás nélkül lefolyó áll, hoszszan elvonúló szemölde, nem épen sima, de tisztabőrű arcza, csontos, magas homloka, a legjátékosbb kék szern, a leglelkesbb kép festette nékem a Múzsák és Grátziák Kedvelltjét. Beszéde kevés. Színetlen szerénység, figyelem mások eránt és annyi nyájasság, hogy első pillantással mindent elbájolt. Némelly hangja félig selyp, melly nevelte kecseit. Öröme nem fakadozott eggy még eddig nem látott, szeretett Idegennek régen óhajtott meglátásán; sőt ő magába zárva marad mindég, 's mindég poetai andalgásban; s az édes szendergésnek csak a le-lesüllyedt eleven szem s a mesterkélés nélkül élesen-mosolygó csendes ajak kölcsönöze életet. Illyen vala Dayka [15]." Az igényes portré megrajzolása után röviden beszámol beszélgetésük témájáról is. Baróti Szabó, Rajnis, Révai, Pétzeli, Horváth Ádám, majd Báróczy, Barcsay, Bessenyei, Orczy, Ráday, Teleki József, a régiek közül Zrínyi és Gyöngyösi került szóba [16]. Föltétlenül arról tanúskodó névsor, hogy a két beszélgető fél egyformán jól ismerte az irodalmi élet — régi és korabeli — legszámottevőbb egyéniségeit, s ízlésük,, irodalomszemléletük sok vonatkozásban körülbelül megegyezett. Nyilvánvaló tény ez, hisz az 1790-es (május hó!) találkozást követően Dayka épp az Orpheushan egyre másra megjelenő versekkel válik majd országosan is ismert költővé [17]. Kazinczy a találkozás során bizonyára beszélt költői elveiről, az Orpheus célkitűzéseiről, sőt az Orpheus kapcsán feltehetően szó eshetett a felvilágosodás kérdéseiről is. Daykának — ki maga is a jozefinista aufklärizmus neveltje volt — nyilván tetszett az első füzetben közölt programtervezet, a ,,Bé-vezetés", amelyben a toleranciáról, a nyelvművelésről, Rousseau-ról egyaránt szó esik, s könnyen hajlott a Kazinczy-vallotta irodalmi-, politikai-, világnézeti program felé. És végső soron a literatura mezején való egyetértést támasztotta alá mindez. 1791 után barátságuk még fokozottabban elmélyül. Ekkor már Dayka irodalmi tanácsadója volt Kazinczy, aki — mint az 1813-as Daykaéletrajzból tudjuk — bevezette őt ,,a Ráday-nemű versek írásába" méghozzá oly hatékony és meggyőző érveléssel, hogy az „többé a Zrínyi-neműben semmit nem írt [18]." Barátságuk és kapcsolatuk mélyen gyökerező voltát igazolja egyébként az a diszkréció is, amellyel Kazinczy elfogatása idején, illetve azt megelőzően Dayka iránt viseltetett. Angelo Soliman 1792. szeptember 16-án kelt, hozzá írott német nyelvű levelére tett megjegyzésében mondja el, hogy annak „. . . több leveleit, mellyek mind francziáúl voltak írva, első megrettenésemben, Augusztusban, 1794., Daykának minden leveleivel együtt tűzbe vetettem, noha sem egyike, sem másika miatt nem vólt okom gondban lenni [19]." (Kiemelés tőlem. LI.). Ez a megrettenés, mint tudjuk, Martinovics elfogatásának híréből fakadt [20], s bár — mint mondja — a levelek miatt nem kellett volna aggódnia, mégsem lehetett ok nélkül való, hogy azok megsemmisítésére szánta el magát. A levelekben föltétlenül lenni kellett veszélyessé válható kitéleknek — amelyek pl. kompromit294-