Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Dayka Gábor utóélete I. (1787—1800.)

DAYKA GÁBOR UTÓÉLETE I. (1787—1800) (Részlet egy készülő nagyobb tanulmány I. fejezetéből) LÖKÖS ISTVÁN Egy-egy irodalomtörténeti korszak tudományos feldolgozásánál, értékelésénél nem szorítkozhatunk pusztán írói portrék megrajzolására. Szükséges az adott szerző életműve továbbélésének alapos, körültekintő vizsgálata is épp az adott korszak szintézisének szélesebb körű, igényesebb bemutatása, kidolgozása érdekében. Nem véletlen tehát, hogy irodalomtörténészeink egy-egy írói pálya monografikus feldolgozásánál — nem egy ízben — külön fejezetet szentelnek az író utóéletének [1], s ebből következően az sem, hogy dolgozatunkban megkíséreljük felvázolni Dayka Gábor utóéletének történetét — persze most még korántsem a teljesség igényével. A téma kidolgozásának jogosultságát indokolja az is, hogy a felvilágosodás irodalmában Dayka neve, működése különös jelentőséget kapott Kazinczy nyelvújító munkája kapcsán, amennyiben az 1812-ban megjelent Dayka-életrajz [2] korszakos jelentőségű a nyelvújítás történetében [3], 1787—1796. Dayka utóéletének történetét semmiképpen sem halálának esztendejétől (1796.) kell számítanunk. Az első, nyelvművelői és költői tevékenységével kapcsolatos reflexiók ugyanis már jóval korábban megjelennek, s az utóélet vizsgálata, elemzése szempontjából éppen ezek a reflexiók döntő jelentőségűek. Ilyen természetű adataink az 1780—90-es évek fordulójához vezetnek. Az adatok többsége most még nyelvi vonatkozású, ami a kor alapvető ismérvét figyelembe véve teljességgel érthető, hisz a magyar nyelv felemeléséért folytatott küzdelem a magyar felvilágosodás egyik központi kérdése. Bessenyei kezdeményezése nyomán egyre-másra alakulnak a különböző „hazafiúi", „magyar", „tudós" társaságok, amelyek egyként tűzik zászlajukra a magyar nyelv ápolásának, felemelésének jelszavát. 1779-ben Pesten (Hazafiúi Magyar Társaság), 1787-ben Kassán (Kassai Magyar Társaság), 1789-ben Komáromban (Komáromi Tudós Társaság) szervezkednek a nemzet legjobbjai az ügy érdekében [4], 19 291