Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Dayka Gábor utóélete I. (1787—1800.)

A komáromi társaság élén, amely 1789-től 1792-ig működött, a Mindenes Gyűjtemény lelkes szerkesztője, Pétzeli állott. ,,A társulás magva a Mindenes Gyűjtemény volt. . ." [5], amely fefigyelt az ország más területén működő írói és nyelvművelő csoportok munkájára is. Még a pesti kispapok lelkes nyelvművelő csoportjának munkáját is figyelemmel kíséri, hírt ad eredményeikről egy-egy írás keretében. E híradásokból értesülhetett a korabeli olvasóközönség először Dayka Gábor nyelvművelő tevékenységéről, aki ekkor a pesti, úgynevezett generalis seminarium növendéke volt. A II. József rendeletére létrehozott és a császár érdekeit, politikai céljait szolgáló papnevelő intézet — mint ismeretes — valósággal melegágya volt az auf kláris ta eszmék terjedésének. A növendékek Voltaire-t, Montesquieu-t, Rousseau-t olvasták [6], sőt! egyik neves előljáró, Wolgemuth Fülöp jóvoltából ezek műveit le is fordították magyarra [7], A felvilágosodás népszerűsítését, terjesztését, de ezen túl természetesen a magyar nyelv ápolását, fellendítését is célozta mindez csakúgy, mint pl. egyes teológiai tantárgyak magyar nyelvű oktatásának bevezetése [8]. A Mindenes Gyűjtemény híradása szerint a magyar nyelvű oktatást maga Wolgemuth is sürgette és támogatta, s „.. . , a Magyar nyelvet maga is szorgalmasan ..." tanulta [9]. Az ő megbízásából kezd egyébként Dayka is Spalding Bestimmung des Menschen c. művének lefordításához, amelyről a Mindenes Gyűjtemény ekképpen számol be: Wolgemuth „Mostanában három könyveket fordíttat Magyarra, kiknek egyikét ú. m. Spaldings Bestimmung des Menschen, T, Dajka Gábor 3-dik esztendőbéli Nevendék Papra bízta; ki is ennek fordításával már készen vagyon, és nem sokára a T. T. Wolgemuth Űr parantsolatjára sajtó alá fog kerülni [10]." De nem merül ki csupán ennyiben Dayka nyelvművelő munkája a szemináriumi évek alatt. Fordítói tevékenységének mintegy kiegészítő része volt oktató munkája. Nemcsak maga rajongott a magyar nyelv szépségeiért, másokkal is igyekezett megszerettetni azt. önként vállalta pl. a magyar nyelv tanítását a szemináriumban s mint Mindenes Gyűjtemény hírt ad róla — nem is kevés eredménnyel: „Ezen említtetett fáradhatatlan Nevendék — olvassuk a cikkben — nem kéméllvén tsekély egészségét, azon fellyűl. hogy szüntelen a Magyar munkáknak készítésekben fáradozik, a Magyar nyelv tanításának terhét is önként minden jutalom nélkül magára vállalta, mellynek kedvéért még ezen oskolai esztendőnek kezdetével Magyar praelectiókat kezdett tartani, mellyeket máig is olly szerentsésen gyakorol, hogy kedves nyelvünk tanulására nem kevés Tótokat és Horvátokat édesített: Némellyek még a világi törvény tanulók közzűl is gyakorolják oskoláját [11]." S hogy Dayka munkája valóban elismerést és lelkesedést váltott ki a növendék-társak között, azt szépen illusztrálja az a kis köszöntő-vers, amelyet a fent idézett cikkhez csatolva közölt a Mindenes Gyűjtemény: Kénye társidnak Piramusnak érd-el Napjait, majd teszi e jeles fi: így beszéllettem, mikor édes álom öntözi lankadt 292-