Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

behozását sürgeti hevesen, nehogy most megint a deák kerüljön a német helyébe. „. . .ha a magyar nyelv hozattatik bé. . . nemzetünkből különös nemzet válik, örökös fal lesz a magyar és nem magyar közt vonva, s az idegen vagy magyarrá lesz köztünk, vagy éhhel hal el". Most már csak a magyar nyelv menthet meg bennünket, a latin mellett „később vagy elébb elől az idegenek özöne, s nemzetünk korcs zűrzavar lesz." A magyar nyelv egyik legfontosabb uralmi területe az iskola. ,,. . . elmúlhatatlanul s mindenek felett az kívántatik meg, hogy az oskolában magyar nyelven taníttasson az ifjúság. . . szemeink mindenek felett oda légyenek függesztve, hogy a magyar légyen az első és közönséges, és hogy azt a német, tót, rác és oláh gyermek egyaránt tanulja, valahol csak benne mód vagyon" [232], Révai Miklós A magyar öltözet és nyelv c. verse is nyilt magyarosító program az iskolapolitika segítségével. A felfogás csaknem teljesen általános, csak amit Kazinczy újságcikkben türelmetlenül sürget, azt mások rábeszéléssel, jószóval szeretnék lassan elérni. Miért ne fogadnák el a többiek a magyar hivatalos nyelvet, hiszen II. József rendeletei nyomán már majdnem jól működött a német nyelvű adminisztráció az országban, pedig attól semmi jót nem várhatott a magyarság. ,,. . .miért ne lehetne hát, ellenben azt remélni, hogy azokat az előszámlált nemzeteket meggyőző okokkal kapacitálván következendő hasznokról, ne fogadnák el a magyar nyelvet és önként ne tennék ezt az egynehány esztendeig tartó áldozatot, egy olyan hazának, melynek kebelében . . . oly boldogságban élnek, annyival is inkább, hogy nem hirtelen, hanyathomlok kívánják béhozását. . . Amit az ember önként cselekszik, nem válik terhére.. ." [233]. Aranka is úgy véli, hogy Magyarországon minden lakosnak egyformán érdeke a közös nyelv, mely összekapcsolja őket. Különben olyanok egymásra nézve, mint a süketek és némák. ,,Ez a sorsok bizonyosan egy különböző nemzetekből és nyelvekből álló haza lakosainak, míg egy nyelv köztök közönségessé nem tétetik" [234]. Amikor a nyelvmívelő társaság munkálatairól, feladatairól beszél és a magyar nyelv közönségessé tételét teszi első helyre, egyenesen arra gondol, hogy a magyar ámbár „fő nemzeti nyelv", de „nem éppen közönséges"; ezért módot kell találni arra, hogy azzá legyen. Azzal tisztában van, hogy gyors sikert nem lehet remélni, de „az előre jól elintézett és csendes, erőltetés nélkül, serényen munkálkodó igyekezetet, ha későre is, jó és szerencsés véget várhat". Nem veszik észre a magyarok, hogy körülbelül olyan érvekkel agitálják a nemzetiségeket, mint amilyenekkel II. József magyarázta a maga germanizáló rendeleteit! A hazában élő népek közül a horvátok rendelkeznek tekintélyes képviselettel az országgyűlésben és mindjárt az első napokban tiltakoznak a magyar nyelv hivatalossá tétele ellen. Bizonyos mértékig kompromisszumos megoldás születik egyelőre. A közvélemény azonban felháborodással fogadja a tiltakozást. „Csodálkozásra méltó dolog, hogy a tótok és az horvátok oly nagyon ellenzik a magyar nyelvnek felállítását és meg nem gondolják, hogy az ország nem tót vagy horvát, hanem Magyar-ország." Tanulniok kellene a magyart, hiszen jól tudják, hogy 280-