Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

ráciát igazán komolyan veszik, s nem félnek a dolgozó tömegek felvilágosításától. Kovács Ferenc mérnöknek — mint láttuk — az a véleménye, hogy a nemzeti kiművelődést a legalsóbb lépcsőn kellene elkezdeni. Ebből a szempontból bírálja meginduló irodalmi életünket és könyvkiadásunkat is: ,,A minémű magyar könyvek kijődögélnek, azok vagy nem az együgyübbeknek kezekbe valók, vagy ha némelyek azokba valók is, de többnyire nagyok és drágák. . . elrettennek azoknak megszerzésektől, mivel Gyomor Uram, Torok és számos háznép ellene kiáltanak mindjárt a nagyobb áru akármely jó könyv után ásítozó jó igyekezetnek." így azután a szegény emberek legfeljebb a vásárok ponyváiról vásárolnak néhány krajcárért olvasnivalót. Kovács Ferenc öt pontban foglalja össze az igazi népművelés útjait, módjait. Mindenek előtt a falusi és városi apróbb oskolákat kellene más és jobb rendbe hozni, mert ,,ezek a pallérozott társaságoknak nevelőházaik". Legyen megfelelő tanterv, képezzünk jó tanítókat és járjon minden gyermek iskolába. A következő feladat ,,a jó, magokat kedveitető és hasznos könyveknek szaporítások". Olcsó kiadásban kellene kihozni pl. Báróczy Marmontel-fordítását, Gellert és Schlegel erkölcsi meséit, Péczeli meséit, Gyöngyösi Istvánt, (de jólgondozott kiadásban!) gazdaságtani szakkönyveket, stb. Szükséges lenne, hogy a könyvek árát ne szabják meg önkényesen a nyomdászok, hogy a papok a könyveket megvegyék és használati díjért kikölcsönözzék a falu érdeklődő parasztjainak, s végül feltétlenül szükséges lenne, hogy a csapházakat vasárnap zárva tartsák, mint ez már némely külföldi országokban történik. Vagyis, hogy a népművelés érdekében a földesurak mondjanak le a vasárnapi korcsmázásból származó haszonról. A felvilágosodás optimizmusával úgy véli Kovács Ferenc, hogy ezen intézkedések által igen rövid idő alatt nagy eredményeket lehetne elérni, ,,ha egész nemzetünk egy akarattal, egy buzgósággal fogná a dolgot. .." —• Ha a dolgozó osztályok kiműveléséről van szó, rendszerint azt szokták mondani, hogy mutassanak jó példát az urak, a műveltebb nemesek az elesett népnek. Kovács érdekes módon, nem tudni milyen tapasztalatok alapján, éppen fordítva képzeli el a dolgot. Szerinte nemcsak azért kellene a legalsóbb lépcsőn kezdeni a nyelv és nemzet pallérozását, mert az hasznosabb, hanem mert az „előmenetelesebb" volna. A művelt, erkölcsös, dolgos köznép hatna uraira s megnevelné különösen az idejét haszontalanul töltő nemes ifjúságot. „Micsoda ösztön nem lenne az a tehetősebb felsőbbeknek szívekben, mikor valamelyik közülük ünnep- vagy vasárnapokon valamely falujában jobbágyait, embereit mint édes atya a maga fiait meglátogatni akarván, itt tíz s tizenkét öreg és ifjú embereket találna egy csomóban, kik ez vagy amaz jó erkölcsi és szívformáló könyvet olvasnák vagy olvastatnák magok előtt, és a csapházakról, vendégfogadókról elfelejtkezvén, azt nagy figyelemmel hallgatnák, ott másik csoportot, akik valamely gazdaságbéli hasznos jegyzéseket és oktatásokat forgatnának, amott egy leány és asszony sereget, mely valamely erkölcsi meséskönyvvel mulatná magát? Sőt mit nem tenne ez még a nyulak után agarászó, a sneffek, fürjek s más afélék után vislászó T. s V. Urfiakban is, midőn a mezőkön, itt s ott 277-