Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

létrejöttén, majd megjegyzi, hogy „a magyarországi Társaságból nehezen lesz valami a jövő diéta előtt. A Plánumát, melyet mi kiadtunk, megküldendem. . ." [197], (A kiemelés tőlem: N. L.) A „mi" mögött nem egyedül Révai és Batsányi állnak, hanem valószínűleg a Hadi és Más Nevezetes Történetek szerkesztősége, a Görög és Demeter körül gyülekező kör, mely „ma pontosan alig meghatározható, de bizonyosan sok tekintetben közös véleményt valló, írókból, politikusokból, honoratiorokból és főurakból összekerült, némileg elmosódott kerületű" [198] kör volt, mely 1790—91-ben a magyar nyelv jogaiért vívott harcban nevezetes szerepet játszott. Ide tartoztak Barcsay Abraham, Forgách Miklós, Orczy László s maga Széchényi Ferenc is. Ebből a körből indul ki az újság nevezetes pályatétele, ők kérik fel Báróczyt a magyar nyelvet oly pompásan s elegánsan védő iratának megírására, ezzel függ össze Batsányi recenziója a Magyar Museumban. A kör véleményét tükrözi a legrészletesebb és legnépszerűbb röpirat, a Pannóniai Féniksz is. Batsányi együttműködése e körrel és Révaival a fentiekből nyilvánvaló. Ellentmondani látszik ennek az a tény, hogy a Széchényi Ferenc által 1790. október 3-án Pesten az akadémia ügyében tartott megbeszélésre Kazinczy szerint Batsányi nem is kapott meghívást, de Révai sem volt jelen [199], Kazinczy találgatja is, mi oka lehet a mellőzésnek s természetesen Batsányi „garabonciáskodó" természetében találja meg a magyarázatot. Mi ezt annál kevésbé találjuk kielégítőnek, hiszen e lit— terarius consessuson „az a planum olvastatott el, amely szerint a Magyar Társaságnak kell felállíttatni." Ez nem lehet más, mint a Révai által kiadott Planum, melyet viszont Batsányi a magáénak is tekint. Különben is egy ilyen litterarius consessuson a tekintélyes összeköttetésekkel rendelkező, tehetséges folyóiratszerkesztőt biztosan szívesen látták. Valószínűnek látszik, hogy Batsányi éppen akkor —• Kazinczy közlésével ellentétben — mégsem tartózkodott Pesten. Irodalmi, vagy nyelvművelő társaság létrehozása Széchenyi Ferencnek is kedvenc gondolata volt már korábban. 1781 óta néhány dunántúli íróval kapcsolatban állt, velük balatonfüredi nyaralása alkalmával rendszeresen találkozott. Ő buzdította Kónyi Jánost Tessedik főművének a lefordítására. A Hadi és Más Nevezetes Történetek 1790. május 1-én egész kimutatást közöl a gróf által irodalompártolásra kiadott összegekről — Széchenyi 1789, nyarán Horváth Ádámmal és Péczeli Józseffel Füreden megállapodik, hogy egy társaságot szerveznek az írók között. A gróf a maga barátait buzdítja majd az irodalom pártolására. Széchenyi ellenezte a nyílt ülésezést, azt, hogy a társaságnak szabályzatot szerkesszenek. A társulást csak bizalmas körre akarta korlátozni. Horváth révén Kazinczy is kapcsolatba kerül e kis körrel, sőt 1789. novemberében fel is keresi Széchenyit. 1790. január 20-áról kelt a gróf levele, melyben örömét fejezi ki az Orpheuson, 1790. októberében pedig az említett összejövetelen Horváth Ádám, Nagyváthy és Bárány mellett Kazinczy képviseli az írótársadalmat az előkelő urak és politikusok között. Szerepét és az ügyet fontosnak tartja Kazinczy, hiszen Arankának elég részletesen beszámol róla [200]. 269-