Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

gainknak elvesztésétől való félelmünk indította bennünk ezt a forróságot, és mihelyt amazokat erős fundamentumra állíthatjuk, mindjárt el fogunk nyelvünkről felejtkezni, magyar köntöseinket újabban lehánjuk testünkről, ismét idegen bőrbe öltözünk, idegen életnek módf'ogjuk követni s becsülni, magunkét pedig megutálni" [190]. Ez így is lett. A nemesi szabadság sem került valami erős fundamentumra, kevesebb is elegendő volt az uralkodó és nemesség új megegyezésének létrejöttéhez, ti. a parasztfelkelésektől való félelem. Az már aztán csak a sors íróniája, hogy Decsy Sámuelt is hamarosan „csattos papucsban, harisnyában, térdig érő bugyogóban" látják Bécsben [191]. íróink közül elsősorban Révai Miklós, Batsányi János, Kazinczy Ferenc és Aranka György fáradoztak írásban és tettekben, tárgyalások útján az akadémia létrehozásán. Röviden foglaljuk össze fáradozásuk nyomait a rendelkezésre álló gyér adatok alapján, természetesen csak igen vázlatosan. Ez azért sem felesleges, mert még a valóban gyér adatok összefoglalása sem történt meg [192]. Révai Miklós valószínűleg még 1781-ben megismerkedett a Jámbor Szándék kéziratával s ezzel egy évtizedre eljegyezte magát az akadémiai gondolattal. Szívesen propagálja mesterének, Bessenyei Györgynek gondolatait a Magyar Hírmondó hasábjain rövid szerkesztősködése idején [193], 1784-ben magának II. Józsefnek adja elő a Bessenyei-féle akadémiai tervet s kéri pártfogását. Elképzelhető, hogy az éppen germanizáló nyelvrendeletének kiadására készülő császár ironikus modorban miként szereli le az ,,izgága" szerzetest. 1790-ben kiadja Révai Bessenyei akadémiai tervét, a hosszú címet minden bizonnyal maga adván a fontos munkához. Akkor sok röpirat jelent meg névtelenül. Ez az eléggé általános szokás indokolja talán Révai eljárását, hiszen nem is a maga művéről volt szó, hanem egy olyan férfiúéról, akinek fontos írásai jelentek meg régebben is név nélkül, s akit most hirtelenében meg sem lehetett kérdezni szándéka felől. Említi ugyan Révai Bessenyeit azon hazafiak között, akik „jó darab idővel ezelőtt a dülő magyarság alá hajultak támogató vállaikkal", magyar Diogenesnek, magyar Plautusnak nevezvén őt. A röpirat szerzőjét felszólítja, hogy „álljon elő," hadd hallja mindenki „még bővebben szavainak magyarázását s gondolatainak előadását". Révai talán joggal feltételezte, hogy tudni fogják, ki ez a „hazáját s nemzetét híven szerető magyar." Révai tervét eleinte komoly tárgyalás alá látszott venni a helytartótanács. 1790 július végén részletes tervezetet kért tőle, mire Révai Győrből Pestre utazott, hogy könnyebben szorgalmazhassa az ügyet. Nem tudni, mi okból, a kért részletes tervet latin nyelven jelentette meg, s ugyanígy a társaság tervezett tagnévsorát is, munkásságuk ismertetésével. Hiába volt azonban eleinte érdeklődés a rendek és a helytartótanács részéről, s hiába vállalta el Orczy József az elnökséget, végül is ez a javaslat is az országos bizottságok elé utasíttatik s csak hoszszú évtizedek múlva valósulhat meg. A sikertelenségért nem okolhatjuk csupán a hivatalos tényezőket. Több jel arra mutat, hogy a gondolat megvalósításához objektív és szubjektív előfeltételek egyaránt hiányoztak még. íróink, tudósaink száma még csekély, az országban el267-