Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

pénzzel kellene építeni és a papi városoktól a más vallású tanulók elidegenednének," hozta fel a legnyomósabb argumentumot már 1790ben Kiss József. ,,A költözés is igen nagy költséget kéván. Az história naturalis, musaeum physicum és az anatómiai és chirurgiai preparátumok is kimondhatatlan nagy kár nélkül másuvá nem vitettethetnek" [172], Később is ez az érv győzőtt már kimondott határozatok ellenébe is. A krónikus pénztelenség, az ország szegénysége ez egy esetben olyasmit akadályozott meg, ami a klerikális reakció malmára hajtotta volna a vizet. Nemzeti kulturális központ megteremtése azért is olyan lényeges kérdés nálunk, mert hiányzik a természetes központ, a királyi székhely az országban. Decsy akadémiai tervének is szerves részét képezi az a követelés, hogy annak székhelye Buda legyen. Ezt a szerző részletesen meg is indokolja, mert erre szükség volt, hiszen az országgyűlést is hamarosan Pozsonyba helyezik át megint, és 1848-ig a régi főváros megint nem látja az ország legfőbb törvényhozó testületét. „Ez a régentén uralkodó fejedelmeinknek kies lakó hajléka, a tudományoknak és szép mesterségeknek Corvinus Mátyás uralkodása alatt fészke és kedves hazánknak szíve, mostan is méltó lészen arra, hogy nemzeti nyelvünk míveltetésének virágos kertévé választasson, melynek drága illatja minden vidékeinkre kihasson. . ." Buda ekkor jórészt német jellegű város, virágzó német színházi élettel. Ezért kell a múltbeli jelentőséggel érvelni. Éppen azért kell az akadémiát idehelyezni, hogy „ezáltal azon anyavárosnak hajdani dísze visszaszereztetik. . ." de a sok nyomda miatt „a könyvvel való kereskedés is hamarabb lábra állhat ottan, mint másutt." A főhivatalok miatt „sok magyar uraság megfordul Pesten és Budán és így alkalmatosságok leszen a tudós egybegyűlésekbe való bémenetelre" [173]. Részletesebben foglalkoztunk a nemzeti nevelésre, a közoktatásra vonatkozó elmélkedésekkel. A röpiratok kultúrpolitikai vonatkozású megjegyzései között ezek igen előkelő helyet foglalnak el. A nemzet úgy érezte, hogy fontos ügyéről van szó és alapjában véve nem nyugodott bele abba, hogy a királyi szó végleg elrendezte a köznevelés dolgát. A Ratio Educationist nyíltan nem támadják, sőt a megyei instrukciók ennek részeihez kapcsolódnak, majd a litteraria deputatio is úgy halad előre munkálataiban, hogy mindenütt mint alapokmányra Mária Terézia rendelkezésére támaszkodik. A röpiratok azonban különösen két ponton kibővítik a királyi rendelkezés anyagát: a nemzeti nyelv jogainak érvényesítésével és az ország tényleges helyzetének megfelelő mezőgazdasági szakoktatás sürgetésével. Ez lényegileg a nagy úttörők, Bessenyei és Tessedik elképzeléseinek nyomában jár, nemkülönben a közoktatás világi jellegének követelése is. A közoktatás azonban korántsem az egyetlen területe a nemzet kulturális életének. Ezenkívül a felvilágosodás híveinek tudniok is kellett, hogy az iskola a közel jövőben nem válhatik az ő eszméiknek tolmácsává, bár éppen 1790-ben még a legtöbb remény volt rá egy darabig, hogy a nemzet életének ezt a területét a maga rendelkezése alá veheti. De az iskola nem is oldhat 260-