Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

meg minden kulturális feladatot, sőt a fentiek miatt lehet, hogy éppen helyette kell más tényezőknek fontos feladatokat megoldani. Ilyen meggondolások alapján kerül Bessenyei, sőt Tessedik eszmélkedéseinek előterébe is a felnőttoktatásnak valamilyen fajtája, az emberek oktatása, nevelése, felvilágosítása könyvek által a literatúra eszközeivel. A literatura pedig egyként jelent még ekkor tudományt és szépirodalmat. A következőkben ezért azokat a gondolatokat szedjük rendbe, melyek a kulturális élet általános feltételeivel, valamiféle irodalmi vagy tudományos társaság létrehozásával, a játékszínnel, az ismeretterjesztéssel, a szépirodalom szerepével foglalkoznak. „A tudományoknak bő kéz kell s elmeszabadság, E kettő nélkiil sinlenek a nagy eszek." A tudomány, általában a kulturális élet társadalmi feltételei kezdenek világossá válni. Már láttuk, miként tudja egységben látni egy Decsy Sámuel a kulturális és a gazdasági életet. Kulturális elmaradottságunk kutatói hibáztatják az arra hivatottak kevés buzgalmát is, de nem csupán azért kevés a magyar könyv, mondja Decsy, „mintha nem volna a magyar tudósoknak könyvírásra való talentumok, avagy mintha ők restek volnának. . . Nem a magyar tudósoknak kell a magyar tudományok míveletlenségének okait tulajdonítani, hanem inkább nemzetünk anyai nyelvéhez való fagyos indulatjának. Ennekelőtte sem vólt köztünk a tudós pennáknak szűke, hanem inkább az adakozó kezeknek. Ha meg is írta is a magyar tudós a könyvet, előbb megemésztette azt a moly, mintsem napfényre jöhetett volna, néki magának költsége nem volt, a tehetősebb urak pedig inkább cifra kocsikra, lószerszámokra cselédekre, bálokra s más mulatságokra adták a pénzt. . . Sőt egynéhányat ismerek olyat, aki nemhogy méltónak itilte volna a magyar könyvet az olvasásra, hanem még a könyvei között sem szenvedte azt meg. . . és több becsülete volt a magyar urak és asszonyok előtt egy á la mode varrni tudó német szabónak, mint a legékesebben beszélő s író magyar tudósnak" [174], Társadalmi megbecsülés és megfelelő anyagi támogatás nélkül nem fejlődhetik a kultúra. Ennek a társadalmi megbecsülésnek a hiánya mondatja néhány év múlva Csokonai Tempefőiével, hogy ,,Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon!" Az ifjú költőnek nem volt saját keserves tapasztalatokra szüksége, hogy megírja éles szatíráját a kultúra iránt érzéketlen nemességről. És mégis, végül is ezekhez a nemesekhez, elsősorban a vagyonos főurakhoz kellett fordulniok íróinknak, mert nélkülük — mint a Tudományos Akadémia példája és sorsa mutatta — fontosabb vállalkozás nem mehetett jó végre. Éppen az akadémia tervében, a Jámbor Szándékban írja Bessenyei: „Tudom, hogy ez a király megegyezése és az ország költsége nélkül meg nem készülhetne. De a hazának főrendei azt mindenikét megnyerhetnék és véghez vihetnék. . ." Ezért senki se csodálkozzék, folytatja Bessenyei, „hogy én ezen gondolataimat az ország főrendjeinek kívánom szívek261-