Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

iratból megtudjuk, akkor sem akartak magyarul előadni, amikor azt a helytartótanács pl. a sebészet esetén elrendelte. „Sőt, mi több, némely német professzorok azt mondják, hogy ők inkább az egész orvosi fakultásnak elrontásában dolgozni igyekeznek, mintsem hogy a magyar tanítás feljöjjön" [163]. A német tanárok magatartása érthető részben, hiszen nem is tudtak magyarul, de annyira tájékozottak voltak a hazai viszonyokban, hogy tudják, milyen szinten áll a magyar nyelvű orvostudományi irodalom. A röpirat viszont azt állítja, hogy „azon sem kell búsulni, hogy a magyar tanítók kevesek, mert már elég tudós magyarok vágynák, akik minden órában professzorok lehetnek ... és így soha többé idegen professzorokra szükség nem fog lenni. . ." [164] A legnagyobb ténylegesen fennálló nehézségen tehát elég könynyedén túlteszi magát a fiatal orvosdoktor s akkor természetesen már könnyű dolga van: ha a német tanárok a németül és deákul nem igen tudó magyar ifjakat meg tudták tanítani a dolgokra, mennyivel könynyebben fog menni a magyar nyelvű oktatás! „Magyarul nemcsak tanítani, hanem tanulni is jól lehet, mert ha a német professzorok a magyart, aki se deákul, se németül nem tudott, meg tudták a tudományokra németül és deákul úgy tanítani, hogy ők jó lelkiismerettel diplomát adhassanak, akkor bizonyosan azokat magyarul könnyebben megtaníthatják, mivel az ilyen tanulók magyarul már tudnak és ezért éppen csak a tudományt tanulják, ellenben pedig a német és deák tanításokban a nyelvet is egyszersmind a tudománnyal kéntelenítettek megtanulni. . ." [165] Hasonló, szinte szokatlan élességgel támadja Kiss József a felsőbb tanulmányokat is gyámkodó egyházat és klérust. Merészen küzd a szabad, eleve álltatásoktól mentes kutatás jogáért, hogy a tudós érzékeinek és tapasztalatainak hihessen inkább, mint a hit parancsainak. A papok ,,. . .a filozófusnak. . . meg nem engedik, hogy azt tanítsa, amit a természeti józan okosság mutat.. . ezzel torkolják az ember: Captiva intellectum in obsequium fidei. Te tartozol azt is hinni, ami a szent írásban nincsen, elég ez, hogy én mondom: Néked nem szabad látni, hallani, szagolni, ízlelni, érezni és okoskodni, nehogy kárt tégy a hitnek." Még azt is el kell hinni, ha a pap egy férfinek azt mondja, hogy ő asszony, „mert okoskodni az ellen nem szabad, amit a pap mond." Ez a világiakra igen megszégyenítő helyzet káros hatással van az ifjúság nevelésére. Ha egyszer a „gondolkozó ifjúság" rájön, mennyire nem bizonyíthatók a papok, tehát az egyház állításai, „ha egyszer utoléri a próbáknak gyengeségét," ha észreveszi, hogy „a papság. . . az egész világon uralkodni akar" és ha látja a papság emberi gyarlóságait, ez a fonák helyzet lerombolja az ifjúság hitét, minden dologban kételkedővé teszi [166]. Az alsófokú oktatást még rá lehet Kiss szerint bízni az egyházra, de az egyetemi oktatást — a teológiát kivéve — a királyra vagy az országra kell bízni, vagyis itt világi felügyelet szükséges, „mivel ezek a tudományok bőkezet és elmeszabadságot kévánnak, melyek közül a papi rendtől egyikét sem lehet várni és megnyerni, a király és az ország ellenben a sok költséget sem sajnálja az ilyen tudományoktól és 258-