Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

ki, mely nem csupán módszertani jellegű s nem a tantervet érinti, •— hanem a szó szoros értelmében véve kultúrpolitikai vonatkozású. Az egyetlen magyarországi egyetem a felsőoktatási jellegű főiskolákkal együtt sem tudta az ország igényeit kielégíteni. A protestánsok minden akadály és ellenzés ellenére is jártak külföldre tanulni, orvosi fakultás pedig néhány évtizede működik csak. A külföldön tanulás anyagi szempontból is nagy megterhelést jelent az országnak. Érthető, hogy Báróczy a magyar nyelv bevezetésének és kiművelésének előnyeit felsorakoztatván, ezt sem felejti ki. Ha a magyar nyelvet virágzóbb állapotba hoznánk, a király is biztosan megtanulná azt. Ezenkívül pedig „. . . a helyett, hogy most ifjaink drága költséggel a legmostohább környékű idegen országokban mennek tanulás végett, akkor az idegenek jönnének csoportosan a miénkbe; kiket a tudományokon kivül még a helynek kiessége és egyéb országunkban bőven feltalálható természet adományai is édesgetnének mi hozzánk. . ." [159] Aranka viszont azt szeretné, ha a külföldre járó diákjaink több, praktikusabb tudást hoznának haza a hazai ipar fellendítése érdekében: ,, . . .ki ki tehetségéhez és hajlandóságához képest valami hasznos új kézi vagy szép mesterséget hozzon bé, vagy azoknak jobbítását, p. o. egyik a papírok megjobbításának és szépítésének módját, melyre Erdélyben nagy szükség van. . ." [160], A felsőoktatás néhány kérdését Hajnóczy is érinti. A magyar nyelv védelmében egyrészt azt javasolja, hogy Egerbe tegyék át az egyetemet, az akadémiákat pedig a magyar nyelvű vidékekre. A tanszabadságot az egyetemen különösen fontosnak tartja. A professzor szabadon választja meg módszereit. Az egyetemen legyenek képviselve katedrákkal a keleti nyelvek. Itt és az akadémiákon tanszékeket kell felállítani a haditudományoknak, hogy a nemzeti hadsereg tisztikarát itthon magyarokból, de legalább is honosokból lehessen kinevelni. Hajnóczy különösebben nem idegenkedik a külföldi tanároktól, sőt hangsúlyozza, hogy a tudós külföldieket nagy fizetéssel ide kell csalogatni. A tények ismeretében azt kell mondanunk, hogy Hajnóczy reálisabban ítélte meg a magyar tudomány helyzetét, mint forrófejű kortársai [161]. A pesti egyetemen az anatómia-professzor Rácz Sámuel egyik jeles tanítványa, az éppen doktorátust tett Kiss József vet fel néhány fontos időszerű egyetemi problémát, biztosan nem függetlenül Rácz Sámuel felfogásától [162], Az egyik az egyetemi oktatás magyar nyelvűségének követelése, a másik a klerikális irányítás visszaszorítása és végül tiltakozás az egyetemnek vidéki kisvárosokba való elhelyezését célzó tervek és felvetések ellen. Általános követelés a korban, hogy az iskola tanítson magyarul. A legmerészebb ez a követelés az egyetemen, ahol eddig csak Dugonics András merte az elemi matematikát magyarul előadni, tudákosság néven, üggyel, bajjal, és maga Rácz Sámuel az egyszerűbb sebészetet. A magyar nyelv melletti agitáció egyben támadás a német professzorok ellen, kiket József nevezett ki, s akik közül különösen Hoffmann Alois Lipót tette nevét gyűlöletessé röpirataival a magyar közvélemény előtt. A német professzoroknak magatartása a nemzeti lelkesedés napjaiban eléggé kiélezte a helyzetet, hiszen mint a röp1

7 257