Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

mányokkal, és azért a mi időnkben ritkán találsz tudákos emberekre, sokat beszélőkre és keveset tudókra, hanem kiki olyan a micsodás és a micsodásnak kell lenni, kinek kinek a maga közönségébe és nemébe." A kézművesek és kereskedők a városokban tanulnak valami mesterségükbe vágó dolgot, „olvasni, írni, számotvetni, rajzolni és a mesterségnek és kereskedésnek fundamentomit. . ." A legkevesebbet tanulnak, mert a legkevesebb tudásra van szükségük természetesen a parasztoknak, a legszámosabb nemének az embereknek. „Mi kívántatik tehát arra — kérdi a tudós kalauz Eleutheriust — hogy a szántóvető és az ő felesége és a kisdedei szerencsésekké légyenek? Ugyé hogy elég nékik, ha olvasni, írni, számotvetni és a földet mívelni tudják?" [157]. A felvilágosodás és a kölcsönös vallási türelem jegyében és érdekében már József idejében kísérletek történtek valamiféle laikus erkölcstan és felekezeti színezet nélküli hittan tanítására, s ezt a tárgyat világi tanító is taníthatta. A litteraria deputatio is hosszasan foglalkozik egy ilyen deista színezetű katekizmus összeállításával. Az éledő reakció természetesen ellene van ennek, és az egyház kizárólagos jogának tartja a vallás és erkölcs oktatását: „A Mester dolga a fiút, midőn megszenteltetik, oktatni: hogy ismérje a betűket és a mezei gazdaságot. De megint a Papnak dolga az, hogy az istent ismérje. . . Még annak a napnak gonoszsága forog elmémbe, amelyben a világi mester a tanító székben ülvén katekizmust tartott a kezében és katekizálta a fiúkat és leánykákat és a maga sarlóját a más aratásába vágta, és amidőn a vak a vakot vezetvén mind a ketten gödörbe estek" [158]. A haladást és felekezeti békét kívánó erők a József által szorgalmazott vegyes iskolák, scholae mixtae mellett vannak és félnek megszüntetésük káros hatásától. A Hazafiak tükörében olvassuk: „Azonban mihelyt az oskolák elegyítése ellenzést szenved, azonnal csökkeni fog a terjedni kezdett felebaráti szeretet: hideg erőtetett tettetés, vonakodó tartózkodás, törsönködések fogják akadályoztatni s emészteni társalkodó életünket" [158a], Mások viszont, mint a Hungaria graviter aegra katolikus szerzője, a püspökök felügyelete alá akarják visszahelyeztetni a közös iskolákat, melyeket szerinte az orcátlan tanítók és tiltott könyvek megrontottak [158b]. Szluha György szerint is sokan azt kívánják, hogy az ifjúság nevelésének hibáit orvosolják meg s hibákon éppen a József idejében meghonosodni kezdő szabadabb szellemet értik, amikor az ifjak tudatlanságát, de főképpen megromlott erkölcseit siratják („iam ruditatem, iam dissolutos mores deflentium") [158c]. A Ratio Educationis által bevezetett sok új tantárgy ellen emel szót gúnyosan a Második Leopold. . . c. röpirat, amikor Eleuthernek Egerben Pray György, a Bölcs, magyarázza el a tanügy új állapotát: „. . . Leopoldnak kegyelméből a mi napjainkban jól van dolgunk. Mert már mi népnek Tanítói nem harapdáljuk körmeinket az éhségtől, amint azokban a napokban volt, midőn a Tanítók közül legkisebbiknek is tíz tudományoknak nemeire kellett oktatni a nyolc esztendős gyermeket ötven ezüst pénzekért" [158d]. A felsőoktatás ügyét csak néhány röpirat érinti és egy tárgyalja alaposan. A teljesség igénye nélkül itt néhány olyan kérdésre térünk 2Ő6