Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

Decsy Sámuel más oldalról közeledik a problémához. Az idők változtak, a latin nyelv tudása már csak igen kevés embernek szükséges, a többieknek teljesen felesleges. „A deák nyelvnek tudása szükséges annak, aki tudománya által fogja jövendőben kenyerét keresni. Ellenben mi hasznát veszi annak a jövendőbeli úr, gazda, mesterember és földmívelő paraszt? Nem jobb volna-e, ha ők az oskolában a deák nyelv helyett a vallásnak fundamentumos cikkelyeit, erkölcsi tudományt, históriát, kivált hazájoknak históriáját, e földnek írását. . . természeti históriát és tudományt, majorkodást, sőt mint jövendőbeli atyák, a nevelésnek tudományát tanulnák." Mind ennek sokkal nagyobb hasznát vennék és „sokkal hasznosabb tagjai lennének a köztársaságnak" [138]. A latin iskola a maga egyoldalú tudós vagy retorikus jellegével egyenesen károsan hat a magyar társadalom fejlődésére, akadályozza az eredményesebb mezőgazdasági termelést, az ipar és a kereskedelem térfoglalását a magyarok között. Mivel a korban nem ismerték a mélyebb társadalmi rugókat, túlzottan nagy szerepet tulajdonítottak a társadalom átalakulásának folyamatában a nevelésnek. „Nem lévén olyan oskoláink még eddig, melyek a közönséges élet módjára való felsegélés áltai az atyákat reábírhatnák, hogy magzatjaikat az ilyen oskolákba vezessék s a közönséges életnek módjára készítsék, kereskedőket, mindenféle kézimestereket, talpon termett polgárokat, életre való lakosokat formáljanak, mindenek vagy urak, vagy tudósok kéntelenek lenni hazánkban, vagy pedig a mély tudatlanságnak posványában maradnak" [139], Milyen világosan látja a helyzetet — a nevelés szerepének eltúlzása mellett is a 18. századvég magyarja, és mennyi időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy a magyar iskolarendszer a társadalom szükségleteinek megfelelően alakuljon! Vályi is úgy látja, hogy az iskola távoláll az élettől, nem segíti, hanem ártalmasan befolyásolja azt, nem kevés kárával az országnak. ,,A paraszti munkás emberek, a mezei gazdák, a kézimesterek, kereskedők és kalmárok, mind ezek készítés nélkül kezdenek a külömbféle életek módjának nemeihez. . . Tudva vagyon ugyan, hogy ezek azok, akik által a közönséges társaság fenntartatik, de nem vólt még ezideig gond arra, hogy az ő tehetségek s céljokhoz képest alkalmatosabbakká és a hazára nézve is nagyobb hasznavehetőkké tétettek vólna. . . felébresztetne s munkába hozódna a nemzeti ész, meg jobbulnának az éretlen és az együgyű igyekezetbéli alkalmaztatások s közönségesen a polgári élet módjának mindenféle nemei virágzásra jöhetnének lassanként egy jól eltalált nemzeti nevelés által" [140], Különösen a népoktatás hiányos voltát vetik fel a kortársak. Számszerint is kevés az iskola. A legnagyobb baj azonban talán az általános eredménytelenség az iskolában a tanítók készületlensége, vagyis a valóságos tanítóképzés hiánya miatt. „Még eddig hazánkban a lakosokat készítő iskolák közönségesen gyenge lábon állnak, írja a Hazafiak tüköré szerzője. Tudták ugyan az urak s némelyek eddig is gyermekeiket taníttatni; de a közönségesebb nép és a gazda emberek közt hányat számlálunk, míg egy számvető s a közönséges életben előfordulni szo249-