Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

A nemzeti nevelés „. . . a közönséges előmenetelnek, a nemzeti boldogságnak és az elhíresedésnek kiváltképpen való fundamentuma a nevelés: azaz egész Magyarországban az életnek különböző nemeihez képest amennyire lehet alkalmaztatott buzgó keresztyének, jó hazafiak, szorgalmatos polgárok és hív lakosok készítése. Az ilyen közönséges tanítást méltán nevezhetnénk nemzeti nevelésnek" [120], Vályi András, a pesti egyetem első magyar professzora fogalmazza így meg a nevelésnek, köznevelésnek, vagy ahogy akkor mondták, a nemzeti nevelésnek hasznát. A nemzeti boldogságnak csak akkor válik egyik fontos eszközévé a tudomány, ha elterjed, közönségessé lesz a lakosok között. A tudományok elterjesztése és az emberformálás fontos nemzeti feladat. Az egyes ember természeti boldogsága ugyanis abban áll, írja Decsy Sámuel, „hogy ő mind belső mind külső érzékenységeire nézve úgy neveltessen, hogy annak idején hasznos tagja lehessen a köztársaságnak; hogy emberkorra jutván jó úr, asszony, atya, anya, jó nevelő, tanító, jó katona, jó szolga, egy szóval jó hazafi lehessen" [121]. Ugyanígy határozza meg a nevelés szerepét, csak latin nyelven Koppi Károly egy anonym röpiratában: „Jam vero securitati atque commodis etiam stabilitas addenda est. Stabilitati providetur auctis viribus internis et apta ad nationis statum juventutis educatione. Pares ex juventute cives praeparare natio debet. Nationis igitur interest educationem scopo suae felicitatis aptam procurare" [121a]. A nevelésnek tehát egyforma állampolgárokat kell az ifjúságból nevelnie. A nevelésről szóló elmélkedések jelentős szerepet játszanak a kor röpirataiban. Bécs ugyan kizárólagos királyi jognak tekinti a nevelésügy szabályozását, de az országgyűlés legalábbis elkezdi tárgyalni a problémát és külön bizottságot küld ki érdemleges javaslatok tételére. E tárgyalások és javaslatok a közoktatásügy tényleges állapotán nem változtatnak. De bennünket most nem is ezek érdekelnek, hanem a nemzeti közgondolkodás nevelésügyi vonatkozásai. A nemzeti közgondolkodás pedig igen is a maga ügyének érezte ezt a fontos dolgot, melytől — hite szerint — nagyban függ a nemzet és az egyén boldogsága és boldogulása. Ahogy Nagyváthy János, a kitűnő közgazdász és pedagógus leírja, igaz, hogy a jövőbe vetítve ki: „Minthogy pedig a boldogság állandóságot kíván, a dicső magyar haza azt is szorgalmatos gondolkodásának céljául tette, hogy a reménység alatt való ifjúság oly módon neveltessen, hogy abból idővel a hazának minden szükségeire alkalmatos eszközök kerekedjenek. . ." [122] Jogi szempontból Hajnóczy boncolgatja az oktatásügy kérdését s igyekszik a király és az országgyűlés, tehát a törvényhozó és a végrehajtó hatalom jogkörét körvanalazni. Elismeri a legfőbb királyi felügyelet jogát, de szerinte itt is megilleti az országgyűlést a legfőbb törvényhozó hatalom. Lényegileg azonban csak három dolgot kell törvényhozásilag meghatározni: mit és hol tanítsanak, miből fizessék a tanárokat. A tanítás módszerei közül nemcsak egy lehet célravezető. En244-