Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

nek meghatározását tehát a végrehajtó hatalomra, vagyis a királyra, illetve kormányszékeire lehet bízni. Nem csodálkozhatunk azon, ha ebben a történelmi pillanatban a nevelés nemzeti hasznát állítják gondolkodóink az előtérbe. De azért jól látják ők a nevelés általános emberi jelentőségét és az adott európai társadalmi és kulturális viszonyokkal való összefüggését. Elmultak azok az idők, elmélkedik az egyik szerző, mikor az embereket „rendelések és szerzemények alá szorítani" lehetett. „Már a tizennyolcadik századnak vége felé nem igen lehet az embereknek meghatározva eleikbe írni, mit higyjenek, és őket a következendő dolgoknak félelemmel teljes várása s reménylése által venni arra, hogy erkölcsökre nézve jó rendtartók s engedelmesek legyenek. A nevelésnek jobb módjai — a jobb rendtartás — a koldulásnak és a földhöz ragadott szegénységnek eltávoztatása — többet használ az emberek erkölcsek megjavítására — mint minden a féle e&zközek" [124]. (A kiemelés tőlem: N. L.) A nemzeti nevelés a korban főleg az egységes, felekezeti szempontoktól nem keresztezett állami közoktatást jelenti. Felcsendül ugyan az a bizonyára Montesquieu-re támaszkodó felfogás is, hogy a nevelést a nemzeti jelleghez és a nemzet körülményeihez kell alkalmaztatni. „Tagadhatatlan, mondja Vályi András, hogy az országok világi állapotjaihoz, a nemzeti természetnek és a levegő égnek külömbféle nemeihez képest minden nemzetnek lélek és testbéli míveltetése tulajdon s a nemzet környülállásaihoz alkalmaztatott nevelésbeli módot kíván" [125]. A nemzeti jellegről ugyan eleget beszélnek, de nehezen meghatározható lévén ez, senki sem vállalkozik arra, hogy a nevelés módjára ebből vonjon le konkrét következtetéseket. (Az ország helyzetének figyelembevétele már inkább érvényesül az elmélkedésekben s Magyarország agrár jellegének megfelelően a mezőgazdasági ismeretek elterjesztését sürgetik.) A nevelés nemzeti jellegén tehát elsősorban a világi egységes közoktatást értik. A felekezeti gyűlölség, melyet főleg a katolikus egyház megújult térítési szenvedélye szít fel újra és újra, már Bessenyei szemében is a nemzet egyik legnagyobb betegsége. A budai egyetem tanáraihoz írt levélben szenvedélyes hangon kéri a világi tudományok művelőit, gyógyítsák meg a hazának e nagy sebét: „Nézzétek a magyar hazának kínos sebeit, micsoda bölcsesség, emberség, egy istent imádunk s azon istennek dicsőségéért egymást gyűlölni, üldözni. . . Ti lettetek külső tudományainknak atyja, titeket kell kérnünk azon sebeknek gyógyítására, melyeknek fájdalmai közt szenvedünk" [126]. A korszak másik nagy gondolkodója, Tessedik Sámuel is úgy látja, hogy nálunk a felvilágosításnak útjában két nagy akadály áll: „a nemzetiségi és felekezeti gyűlölködés, a felvilágosításnak ez a két esküdt ellensége, mindig is hatalmas akadálya volt Magyarországon a tudomány fejlődésének. . . Mihelyt a katolikusok csak távolról is hallották, hogy az iskolareform protestánsoktól származik, mindjárt fontolgatni kezdték, hogy elfogadják-e; a protestánsok viszont megütköztek azon, hogy katolikus mintára kell iskolákat berendezniük" [127], A felvilágosodás hatására egyidőre visszaszorul a fanatizmus. A katolikus egyház nehezen nyug245-