Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

A gyarmati helyzetben nem fejlődhetnek ipar és kereskedelem, és e pályáknak nincs vonzó ereje a magyar nemesség szegényebb rétegeire. íróink azonban helyesen úgy látják, hogy még az adódó lehetőséget sem használja ki a magyar nemes valamiféle nemesi büszkeségből. Decsy nem győzi eleget ostorozni e helytelen felfogást: ,,A mi nemzetünk, kiváltképpen a nemesi vérből származtak, alacsonyságnak tartották s tartják még ma is a kereskedést." Anglia példáját hozza fel, ahol a legnemesebb lord sem szégyenli árukkal megrakatni hajóit, vagy Hollandiát, ahol az a legérdemesebb hazafi, akinek a legtöbb hajója van a tengereken [115]. Nem olyan régen még Orczy Lőrinc arról zengett nagy meggyőződéssel, hogy nem való a magyar embernek (értsd a magyar nemesnek!) a kereskedés, és élénk színekkel festette le a kereskedés erkölcsi kárait. Később ő maga is kezdte már látni az ország kiszolgáltatott gazdasági helyzetét. Sajnos, a körülmények úgy nevelték a magyar nemesi gondolkodást, hogy — mint a nevükben beszélő író mondja — ,,tunyák vagyunk a szép és hasznos mesterségeknek tanulására s gyakorlására s ha egy-két házhellyel bírunk, szégyeneljük a kereskedést és . . . készebbek vagyunk koplalni, mint őseinktől reánk maradott aranyos betűjű nemes leveleinket az adás s vétel által meghomályosítani." A „nemzetes betyárság" szellemével, amint kevéssel később Kármán mondja A nemzet csinosodásában, már 1790-ben a haladóbb polgári gondolkodást szegezik szembe íróink. Fejlettebb mezőgazdaság, ipar és kereskedelem lendítené fel csak a nemzeti életet, ebben a kulturát is. A polgári átalakulás alapvető politikai feltételéről itt nincs szó. Azt néhány évvel később a köztársasági mozgalom vezetői fogalmazzák majd meg. De a közgondolkodás lassan enélkül is alakul nálunk, mivel bizonyos minimális gazdasági feltételei itt is megvannak, másrészt a külföldi példa tanít. Jellemző dolog', hogy midőn a különben igen népszerű Forgách Miklós gróf egy beszédében segélyalap tervét adja elő szegény nemesek és özvegyek támogatására, latin nyelven azonnal egy részletes kritikája jelenik meg a tervezetnek, mondván, a szegény nemes ifjakat alamizsna helyett inkább a katonai pályákra és a hasznos mesterségek tanulására kellene előkészíteni [117]. Vályi András is „a nemzeti előmenetelt akadályoztató vélekedés"-nek tartja az ipar és a kereskedelem megvetését. „Ezek azok az eszközök, amelyek életet s világi tehetőséget adhatnának a nemzetnek, boldogságot a hazának, előmenetelt az ezekkel fáradozóknak, s mégis sokan készebbek illetlenül szűkölködni, mintsem az ilyen tisztességes és hasznos életnek módját választani méltóztatnának" [118], Egészen ebben az értelemben, csak versekbe foglalva biztatja a szegényebb nemeseket Verseghy Ferenc: A nemesek, fiam! kiknek vagy nincsen ülésök, Vagy kiket a baleset mostoha sorsra vetett, Mért nem lehetnének kalmárok s mesterek? Avagy Jobb-e talán nékik tengeni gondok alatt? [119] 15* 243