Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

A felvilágosodáskori magyar irodalomban sok szó esik a gyarmatosításról, távoli világrészek kizsákmányolt lakóiról (Barcsay Ábrahám: A kávéra) [111]. Az embernek az az érzése, hog}' bár nem a kellő tudatosság fokán, a gyarmati kizsákmányolás elitélése a saját kizsákmányolóink s gyarmattartóink ellen is irányul. Lehet, hogy megint csak óvatosságból fojtják magukba költőink világosan a vádló hangot. — Az ország gazdasági nyomorúsága, elmaradottsága és kiszolgáltatottsága sokszor szóba kerül a röpiratokban s most a cenzúra nyűgétől megszabadulva, kimondják, hogy természeti kincseink bizonyos okok miatt a szomszéd németek kezébe kerülnek. Az a bizonyos ok Gáti István számára ismét csak a nemzeti nyelv elhanyagolása, az iskolákban az idegen erőltetése. „Ez hogy drágaköveink a porban heverjenek, földünk termésének hasznát ne vehessük, mert esmeretessé tenni nem tudjuk, hogy vagyonainkkal a szomszéd németeket gazdagítjuk, minthogy a mind mesterségekre, mind kereskedésekre, mind tudományokra, mind viézségre a természettől nemcsak eléggé, hanem felesleg is nemzetünknek meggazdagíttatott fiai nem palléroztathatnak ki a mesterség vagy tanulás által az anyai nyelvnek nyavajgása és az idegen 20—30 esztendeig való tanulása miatt" [112]. A gyarmati helyzet egyik következménye volt, hogy a jól jövedelmező kamarai hivatalokra magyarokat alig alkalmaztak, mert ott a német volt az ügyvitel nyelve s maradt is még sokáig. A magyar fiatalságnak ez a mellőztetése is elvette a kedvét a tanulástól, akadályozta a nemzeti szellemű értelmiségi és hivatalnokréteg kialakulását, nehezítette a számban szaporodó kisnemesség gazdasági helyzetét. Ezért most a szenvedélyes panasz: „Hova hajtsák az Egekre kérlek Hazafiak fejeket!. . . A kereskedést is elvesztettük, sőt minden nevezetesebb mesterségeket elütöttek nemzetünk kezéről. Mi maradt? az eke szarva. Ringy rongyban tipogtak bé az idegenek hazánkban, mire mentek már?" [113] A Hazafiak tüköré szerint szállóigévé kezd válni már e kényszerű helyzetben „a német ésszel, a magyar kézzel" mondás, keserűen könyvelve el a magyarság alárendelt helyzetét. Decsy elemzés tárgyává is teszi a nagy problémát: mi az oka magyar hazánk szegénységének? Nagyon jól tudja ugyanis, hogy mindenhez pénz kell, a kultúrához is. „Ahol pénz van, ott minden van; ahol pedig nincs, ott nem él, hanem csak kínlódik az ember," — vélekedik a bécsi literátor. „Pénz nélkül a király koldus, a nemes nemtelen — a vitéz nyúlszívű — a tudós tudatlan — egyszóval minden dolognak élő ere a pénz" [114]. A magyar haza pedig szegény. Az okok között ott szerepel „a földmívelés mesterségének, gazdaságnak és majorkodásnak nem értése", „a vallásbeli gyűlölség", vagyis olyan dolgok, melyekért részben legalább magunkat okolhatjuk. De a legnagyobb nyomatékkal a tőlünk nagyrészt független, legalábbis hatalmunkban nem álló okokat emeli ki az író: „nemes indulatú nemzetünknek irigyei" talentumainkat, a szép mesterségeket és a kereskedés kútfejét megfojtják. Könyvének lapjain Decsy itt a gyarmati helyzet világos képét adja, de politikai következtetésekig nem jut el. Az ő ideálja gazdag és művelt nemzet a politikai alapállás megváltoztatása nélkül. 242-