Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

mostani nagy nemzeti buzgalmát. Ezért igyekszik a főfigyelmet a nemzeti nyelvre irányítani: „A magyar nyelv felemelésének s virágoztatásának kell most minden magyarok fő céljának lenni. Nem abban áll a nemzet dicsősége, hogy házainkon számok ne legyenek, földeink meg ne mérettessenek, a nemesség szabadon nyúlászhasson, s. a. t., hanem abban, hogy a mi nyelvünk légyen a maga hazájában az első s a mi literaturánkat ne csak megesmerjék, hanem becsüljék is az idegen nemzetek. Ügy hogy ha a Magyar Haza minden régi jussait visszanyeri is, de ha a maga nyelvét az ítélő székekben s oskolákban uralkodó nyelvvé nem teszi, olybá tartsa mintha semmit sem nyert volna, mert ami legfőbb lett vólna, azt mulatta el" [72]. Az ország a 18. század folyamán feltöltődött nem magyar népelemekkel, s a magyarság már nincs abszolút többségben. Sőt a korban úgy tudják, hogy a népességnek csak egyharmada magyar. Ez nyilvánvaló túlzás, de alkalmas érv Decsy Sámuelnek arra, hogy ezzel is a magyar nyelv ápolása és a tudományos társaság létrehozása mellett izgasson. Nagy szükség lenne az Akadémiára, hiszen idegen a király, kultúrában idegenekké váltak a főrendek. „Ennekfelette — teszi hozzá nyomatékul — magyar hazánknak kétharmad része idegennyelvekkel élőkkel tölt bé és félő, hogy előbb vagy később számkivetésbe ne küldettessen dicsőséges nyelvünk. Hol fogjuk akkor Magyarországot keresni?. . . hol fogunk magyar szívet találni?. . . Annakokáért míg még időnk vagyon, szorgalmatoskodjunk drága nyelvünknek fenntartásáért, bizzuk annak oltalmát egy. . . magyar Tudós Társaságra" [73], A Hadi és Más Nevezetes Történetek „írói", Görög és Demeter 1790 márciusában nevezetes pályakérdéseket írtak ki. Első kérdésük így hangzott: „Micsoda ereje vagyon az anyai nyelvnek a nemzet természeti tulajdonságának (nationalis character) fenntartására?" A kérdés a nyelv és a nemzet kapcsolatának sokat vitatott kérdésére vonatkozott tehát, oly időben azonban, amikor nálunk Herder gondolatai még nem válhattak ismertekké. A nemzet és anyanyelve kapcsolatáról azonban már Herder előtt is igen sokat írtak, a nemzeti karakter kérdése pedig igen foglalkoztatta a kor embereit: s igen fontos megtartó erőt tulajdonítottak ennek a nemzet sorsát illetően. Az újság szerkesztői a beérkezett legérdemesebb munkákat ki is nyomtatták a kitűzött pályadíjból. Gáti István prédikátor szerint a nemzeti bélyeg, mely a nemzetet a legszorosabb egységben tartja, a termetben, az öltözetben, az eledelben és a nyelvben áll. Nehézkesen bizonygatja azután, hogyan kell a nyelvben határozott nemzeti bélyeget érteni: „Különösen a nyelvben lévő nemzeti természeti bélyeg áll. . . a beszédben vagy szókban. És ez az én ítéletem szerint a nemzetnek, mint nemzetnek legkülönösebb és minden nemzetekből megkülönböztető természeti bélyege." A test, eledel, öltözet lehet másokkal is közös. „De a nyelv dolga éppen más lábon áll, mert enélkül senki nemzetté nem lehet igazán, hanem csak korcsa, sőt a nemzet is, mint nemzet fenn nem állhat. Ezáltal pedig mind fennáll a nemzet, mind nemzetté lehet az idegen is, mégpedig abban a mértékben, amelyben tökéletesítette magát azon 233-