Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

zeti felbuzdulás előtt ők jártak az élen az idegen divat és az idegen nyelv majmolásában. Most pedig felszólítják őket a nemzet színe előtt

r tegyék jóvá nagy hibájukat: „A természeti igazság is azt kívánja tőletek, hogy ti, kik ezelőtt való esztendőkben idegen nyelvhez, öltözethez, életnek módjához és társasághoz való hajlandóságtok által legtöbbet ártottatok a magyar nyelvnek és tudományoknak, most már, midőn anyai nyelvetek hamvából feltámadt, de még csak csecsemői állapotjában vagyon, azt tehetségetek szerént ápolgassátok s neveljétek" [63]. A nemzeti nyelv A lényeges dolog a nemzeti művelődés, és a nemzeti nyelv kiművelése csak ennek az alapvető és lényeges célnak a megvalósítását szolgálja. A kor idevonatkozó nyilatkozatait olvasva úgy találjuk, hogy mégis sokkal több szó esik a nemzeti nyelv ügyéről, mint a tudományokról, a felvilágosodásról. A kettőt egynek érzik és ha a nemzeti nyelvről beszélnek, a tudományok közönségessétételét is vele értik. Néhány évvel később írja, de a 90-es évekre is nagyon jellemző Kiss József magyarázkodása: „Öszvezavarni látszatom a magyar nyelvet a megvilágosodással, amidőn keresztül-kasul hol erről, hol amarról beszélek; hanem úgy vagyon az, mint a kettő igen együtt jár: soha nem juthat eszembe a megvilágosodásnak haszna, hogy a magyar nyelv felvételének szüksége egyszersmind eszembe ne tűnjön. A megvilágosodás hazánkba közönséges nem lészen, még nyelvünknek közönségessé tételével a józan és hasznos gondolatok egyformán nem közöltetnek" [64], A korszak vezető eszméje nálunk különben sem a felvilágosodás, hanem a nemzetiség. Az egységes nemzeti kultúra, melynek alapvető feltétele a nemzeti nyelv fejlesztése, hatáskörének kiterjesztése, csupán mint a nemzettéválás előkészítője, egyik faktora érdekes. A cél a nemzet boldogsága, a nagyobb rész boldogsága, melynek egyik nem is csekély hatású eszköze, de csak eszköze a tudomány. Mivel a nemzeti boldogság, csak úgy érhető el, ha a nemzeti nyelv az élet minden területét áthatja, az egész nemzeti kulturális, sőt politikai és társadalmi élet legfontosabb mozzanata a nemzeti nyelv ügye. A nemzet életének e fontos, sok szempontból döntő és egy igen válságos korszakot lezáró pillanatában az anyanyelv a nemzet legfontosabb kincsének tűnik, melynek segítségével minden probléma megoldható, a vesznitért nemzet megőrizhető, régi dicsősége helyreállítható, örökös boldogsága megalapozható. Európa történetében máskor is megfigyelhetők hasonló pillanatok. Hollandia a 16. században nemzeti önállóságát vívta ki, s a harc ideológiai fegyvertárában a vallásos mozzanatok mellett nem lényegtelen szerepet játszott a nemzeti nyelv iránti lelkesedés. A nemzeti öntudatot olyan érvekkel erősítik a kor nyelvészei, hogy a holland nyelv („teutonica lingua"-nak nevezik) az emberiség ősnyelve, a legrégibb és leggazdagabb nyelv messze földön. A francia Rhétoriqueurök példájára 230-