Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

a legtöbben megajándékoznak bizalmukkal. Kazinczy részletesen tájé­koztatja barátját az itteni irodalmi helyzetről, s éppen a tájékoztatás szükségessége mutatja, hogy a két ország szellemi élete között a vér­keringés korántsem elég élénk. Amikor a nagy nemzeti fellángolás szal­malángja csak Erdélyben képes egy nyelvmívelő társaságot létrehozni, az itteni írók nagy örömmel üdvözlik a sikert, s úgy gondolják, hogy Erdélyben különb a kulturális helyzet, mint ideát. Aranka első röpiratának megírásakor úgy értesül, hogy Magyar­országon már sikerült a Magyar Társaságot létrehozni. Ezzel az egyéb­ként téves hírrel igyekszik alátámasztani az erdélyi nyelvmívelő társa­ság szükségességét. „Mert midőn a Pesti Magyar Társaság a nemes ma­gyar nyelv mívelésében és megállapításában foglalatoskodik — érvel — egy otyan tárgy körül forgolódik, mely minket véle egyaránt illet. És ha mi magunkat ezen közös dologból kihúznók, ne talán könnyen meg­eshetnék, hogy a nemes magyarországi és erdélyi egy magyar nyelv lassan, lassan majd úgy megkülönböztetnék, hogy nem két hazában egy nyelv, mint most, hanem egy nemzetben két nyelv lenne. Melyet ne­mes hazámnak s édes nemzetemnek nem kívánhatok" [53] A nemzet felét a nők alkotják, s a női nem valósággal intézménye­sen ki volt általában zárva a kulturális életből. Alig volt lehetőségük elemi iskolán túl a művelődésre. A főrangúak leányait idegen nevelő­nők kultúrában is idegenekké tették. A nemzeti kultúra bázisát széle­síteni lehetne igen jelentékeny mértékben, ha a nőket be lehetne vonni a kulturális életbe. Jelenleg éppen a latin nyelven művelt tudomány egyik oka annak, hogy a nők nálunk vagy műveletlenek, vagy modern nyugati nyelven művelődnek s a komoly, latinul beszélő férfiaktól el­különülnek:" . . . hogy ha mindenek deákul folynak, úgy miként értik meg. . . az asszonyok. . .?" [54] A nők politikai jogaiért elég hamar megindul nálunk a harc s az angol Mary Wollstonecraft híres könyve [55] előtt két évvel, 1790-ben három röpirat is megjelenik magyar nyelven, mely politikai jogokat követel a nemzet addig ebből kirekesztett felének. Az asszonyok nevé­ben beszélő egyik írat a politikai gyűléseken való megjelenés lehetősé­gét és jogát érdekes módon kulturális indokkal támasztja alá. Ha pl. a magyar anyák jelen lehetnének az akadémiai tervezet országgyűlési vi­táján, sokkal jobban tudnák azt a nemes szándékot a maguk körében támogatni. „Bennünk is fellobbanna a tudományoknak lángja," szólnak az asszonyok a férfiakhoz, „úgy hogy a magyar nemes asszonyoknak termékeny elméjekre nézve, a vidék nemzeteknek bámulására, magyar Saphókat, Corinnákat, Mme Sévignéket. . . számlálhatna dicső orszá­gotok" [56]. De más nevezetesebb következtetése is volna annak, ha az asszonyok résztvehetnének a nemzeti kultúrában: „. . . ha bennünk fel­gyullad a tudományok iránt való buzgó szeretet, abból még az is fog következni, hogy magunk is kedvelvén a tudományokat, önnön mag­zatainkat is nagyobb szorgalommal gerjesztenénk azoknak megtanulá­sára." A magyar asszonyok prókátoraként fellépő Pálóczi Horváth Ádám szerint is „... könnyebb az éles, kicsinosított elméjű asszony gyermekéből a nevelés által nagy embert faragni, mint a csupa botbul Mercuriust" [57]. 228-

Next

/
Thumbnails
Contents