Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

tomi, jóltevő sugaraikat minden rendre közönségesen" nem terjeszthetik ki [49]. A kultúra javainak kiterjesztésében egyelőre azonban mégsem a szociális szempontokat látják meg elsősorban, hanem a kor természetének megfelelően a nemzetieket. Kimondva vagy kimondatlanul, mindenki előtt ott lebeg a polgári értelemben vett nemzettéválás szükségessége. Az egységes és elég széles rétegekre kiterjedő nemzeti kultúra pedig úgy tűnik fel, mint a nemzettéválás folyamatának előkészítője, vagy szükségszerű velejárója. A legérdekesebben és legrészletesebben a praktikus gondolkodású Aranka György ír erről: ,,Akik távol vágynák egymástól, ámbár azon egy nyelven beszélnek is, sőt még azon egy hazában laknak is, ha egyik a másik gondolatját nem tudhatják, mindkét rendbéliek egymásra nézve süketek is, némák is. Ez a sorsok bizonyosan egy különböző nemzetekből és nyelvekből álló haza lakosainak, míg egy nyelv köztök közönségessé nem tétetik. Ez a sorsa egyazon nyelv és nemzet részeseinek, míg az ő jó gondolatjokat s különböző esméreteket egymással közleni, azokat mintegy egybeszedni, egy csomóba kötni és azoknak közönséges folyamatot adni nem tudnak" [50]. Aranka szerint tehát igazi szellemi egységet egy nyelven beszélők is egy hazában csak akkor alkotnak, ha a szellemi javak cseréje, vagyis az egységes nemzeti kultúra biztosítva van. Feltűnik soraiban az a haza is, mely különböző nemzetekből és nyelvekből áll s ennek szellemi egységét is igen könnyen megteremthetőnek gondolja a racionalista Aranka, éppenúgy mint II. József. Erről a vonatkozásról azonban majd később beszélünk részletesebben. Az elsőnél maradván, Aranka szerint éppen azért kell az anyanyelven művelni a tudományokat, irodalmat, mert az idegen nyelven vagy nyelveken művelt tudomány válaszfalat húz a nemzet fiai közé. Vannak nálunk tudós emberek, elmélkedik egy más helyt, de ez a tudomány idegen és nem hazai palánta, mert idegen nyelveknek köszönhetik a tudást. „Valameddig az igazgató, törvénytevő s tudományi, tanító, olvasó és író nyelv nem nemzeti, mind addig egy választó kárpit vagyon a nemzetnek közepette felhúzva. Légyen bátor egyik részében, amint vagyon is, a világosodásnak bizonyos mértéke, csak magok között van abban az egyik részben s másikra által nem hathat' [51]. Nem az a cél, fejtegeti az erdélyi rendeknek az író, hogy csupa tudósokat neveljünk, hanem egyedül az, „hogy az a közkárpit, az a közfal tulajdon mi magunk között elrontassék. Hogy a világosodás, a tudomány hazai palánta légyen, mintegy polgárrá tétessék, indigenáltassék" (A kiemelés tőlem: N. L.) Rákóczi szabadságharcának leverése óta politikailag és közigazgatásilag két magyar haza van, hogy Bécs könnyebben tudjon rajtunk uralkodni. Most is külön üléseznek a rendek Pesten és Erdélyben. Ez a megosztottság is akadálya az egységes nemzeti kultúrának és talán éppen a nemzeti kultúra egysége előkészíthetné a politikai egj^séget. Már Bessenyei kimondja: „a magyar nyelvnek s tudománynak tekintetibe nincs Erdély, hanem csak egy magyar haza" [52], A magyar irodalom s tudomány művelői igyekeznek magukat ehhez az elvhez tartani s éppen az elébb idézett Aranka György az, akit a magyarországiak közül 15* 227