Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

Más Nevezetes Történetek közli azt a hírt, hogy a híres göttingai történészprofesszor, Schlözer e napokban egyszer így kezdte el leckéjét: „Magyarul kell tanulnunk, mert a magyar nemzet saját nyelvét veszi fel közönséges dolgainak folytatására s megírására, hogy tehát azoknak kívántató esméretekre juthassunk, szükségünk lesz a magyar nyelvnek tudására" [431. Egész Európa néz ránk." így vezeti be Széchenyi Ferenc az országos bizottságokhoz beküldött javaslatait [44]. Kazinczynak is azt írja a külföldön katonáskodó László öccse, hogy „Az egész világ feltátott szájjal várja dolgotoknak menetelét; minden reményű, hogy mostani összejöveteletek emlékezetessé lész. . . én pedig bizonyos vagyok benne, hogy az a nép, amelynek a nagyság és szabadság a legfőbb megkülönböztető jelei, magát ebben az alkalmatosságban nagy nemzethez érdemesen fogja mutatni" [45]. „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem." Más nemzetek példája, a nemzeti dicsőség, sőt a nemzet fennmaradása egyként arra intenek, azt kívánják, hogy a nemzet kulturális színvonalát emelni kell, hogy a kor szavával élve a tudományokat közönségessé kell. tenni az országban. így emelkedhetik a magyarság a kívánt boldogságra. „A tudományoknak kulcsa a nyelv — olvassuk a Jámbor Szándékban — még pedig a számosabb részre nézve, amelynek sok nyelvek tanulásában módja nincs, minden országnak született nyelve. Ennek tekélletességre való vitele tehát első dolga légyen annak a nemzetnek, amely a maga lakosai között a tudományokat terjeszteni, s ezek által amazoknak boldogságokat munkálkodni kívánja." — Bessenyei már 1778-ban sem valami új, sohasem hallott dologként hirdette a nagy igazságot: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem." Mostanra meg még több embernek vált szilárdan és lelkesen vallott meggyőződésévé ez az igazság. Kiss József egyenesen a Magyarság szerzőjére hivatkozva ismétli azt a nemes magyar nemzet színe előtt. Űgy látszik azonban, vannak ellenzői még e magátólértetődő és világos tételnek is. Erre utal Aranka György megfogalmazása Rajzolat-áriak elején. „Mit mondhat az ember, ha igazat akar mondani, egyebet, hanem amit már eddig mások sokszor is megmondottanak ugyan, de mivel mégis vannak, akik fel nem vették, nem lehet újra is nem mondani: hogy az egyiptomiaktól fogva, kik a világosodás rendében csaknem elsőknek tartatnak, a hatalmas német nemzetig, mely a legifjabbak közé számláltatik, minden eddig megvilágosodott nemzetek magok világosodásukat, ha nem egészen is, de egyenesen anyai nyelvek mivelésének köszönhetik" [46]. Az egész okfejtésben, melyet a nevezetes esztendők röpiratai különféle fogalmazásban ismételgetnek, világosan megkülönböztethető a három elem: az emberi élet célja a boldogság, ennek egyik, ha nem is legfontosabb eszköze a tudomány, a tudomány kulcsa a számosabb részre nézve az anyanyelv. Mindebből következik, hogy a nemzeti bol15 225