Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

ges, confugimus" [19b], Nem győzi elismételni Martinovics, hogy a természet mennyire kitüntette ajándékaival a magyart, de régi törvényeink és az előjogok rendszere mindent tönkretesznek s a többi népek alig is ismernek. ,,. . . nos interea, quibus natura praeclarum dedit solum, vires corporis fortissimas, ingenium alacre, animum bellandi primum in orbe, nos, inquam, per solas nostras antiquas leges et privilegia perpetuo quasi lethergiae morbo correpti, otiosi et prae superbia nullo nixa fundamento inflati ignari viximus" [19c]. Külföldre is hiába mennek ki tanulni fiaink, mondja. Ha itthon nem tanultak semmit, ott is csak szórakozást fognak kergetni tanulmányok helyett. De a nemesi előjogoknál is többet ártottak a magyarságnak kulturális tekintetben is a papok, különösen a jezsuiták és a szerzetesek általában az elnyomással és a nép kiszipolyozásával. „Hac demum jesuitarum et monachorum agendi ratione ad haec usque tempóra natio nostra in cultura ingenii, in artibus et commercio exolendis fere ultima inter omnes Europae provincias remansit, sacerdotes autem nullibi majorem vitae Epicureae gradum, quam in fertili hocce patriae nostrae solo attigerunt [19d]. A felvilágosodás egyik legelterjedtebb gondolata a vallásbéli türelmesség, a tolerancia. Ahogyan ez lassan tért hódít, úgy ismerik fel a vallási türelmetlenségben, a vallási viszálykodásokban hátramaradásunk egyik fontos okát. „Tekintsünk csak hátra hazánk dolgaira is — írja Darvas Ferenc, a magyar nyelv ügyének egyik első szónoka az országgyűlésen — a vallásbéli gyűlölség mely sok keserveket hozott nemzetünkre s mely sokszor győztek ezen megosztásával a magyaroknak ártani szerető ellenségeik" [20]! Kovács Ferenc dunántúli mérnök az anyagi kultúrának, a mesterségeknek akadályát látja a vallási villongásokban. „Akadályoztattak és hátráltattak, sőt csaknem egészen megfojtattak a mesterségek a vallásbeli szüntelen való villongások és gyűlölködések által. Bár akármind igyekezett is légyen valaki felemelkedni ez vagy amaz mesterség által, de ha ellenkező érzelmű hazafiak közé vetette vala őtet a szerencsétlenség, igen ritkán történt, hogy vagy alattomba vagy nyilvánvaló szakadatlan üldözés által le nem alázta és el nem nyomta őtet az irigység és a vakbuzgóságnak heve" [21]. A kor tudatában kulturális elmaradottságunk és nyelvünk elhanyagolása, a tudományok befogadására, közvetítésére való alkalmatlansága csaknem azonos fogalmakká válnak: egyik a másik okának, de egyben okozatának is vétetik. „Én pedig azt tartom — vélekedik Bessenyei — bogy a mi nemzetünkben az elmének minden tehetségei kitetszhetőképpen megvagynak. . ., hogy pedig a nagyobb rész a tudományoknak ízét nem érzi, az az oka, mert a maga nyelvével nem kóstolhatja." Ellenvetheti viszont valaki, mint ahogyan szép számmal tették is, hogy a magyar nyelv alkalmatlan a tudományokra: „Nohát a nyelvet kell elébb is alkalmatossá tenni" [22]. Így Bessenyei. Mik is azonban nyelvünk mostani műveletlenségének okai, folytatja a vizsgálódást Decsy Sámuel, s az általa felhozott okok a magyar kulturális elmaradottság jelenlegi közvetlen okaira is fényt derítenek. 220-