Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

Decsy részletesen egyenként elemzett okai a következők: „1. Hazánk török szolgálatban való tétele. 2. Idegen nemzetből származott fejedelmeink. 3. A nálunk letelepedett sváb új lakosok. 4. Mi magunk, idegen való lakásunk miatt. 5. Idegen nemzetből származott asszonyokkal való öszveházasodásunk. 6. A magyar nemes asszonyok a) idegen élet módjának követése által, b) idegen köntösben való öltözeteik által, c) idegen nyelvekkel való élések által, d) idegen férfiakkal való társalkodások és öszve házasodások által. 7. A tudományoknak iskoláinkban deák nyelven való tanítása. 8. Oka a magyar nyelv míveletlenségének némely könyvárosoknak és könyvkötőknek nagy fösvénysége" [23], Decsy elmélkedései igen különböző természetű körülményekre mutatnak rá. A legkényesebb, jelenben is ható ok a deák nyelv uralma és a Bécsből hozzánk áradó nyugati civilizáció csábító hatása, mely elsősorban az asszonyokra hat s kivetkezteti őket magyar nyelvökből, viseletükből s egyszerű, romlatlan magyar erkölcseikből. A szomszéd Bécs valamiféle kultúrmissziót is lát ebben s azok a németek is, akik a jól jövedelmező állami, főleg kamarai hivatalok kedvéért hazánkba jöttek. A felébredt nemzeti öntudat veszedelmet lát ebben a kulturális hatásban és erélyesen el is utasítja azt, sajnos nem sok eredménnyel. „Hogyha az a vég vólt idegen nemzetbélieknek hozzánk való küldetésekben, amint némelyek szoktak szólani, — írja a Bécsben élő publicista — hogy azok bennünket régi darabosságunkból kivegyenek s erkölcseinket kipallérozzák, azok által teljességgel el nem érték céljukat, mivel. . . csak azok küldettek közinkbe, akiknek hazájok semmi hasznát nem vehette. . ." [24]. A legkülönbözőbb eredőkből le lehet vezetni kulturális elmaradottságunkat és a 18. század végén a nemzet legjobbjai igyekeznek helyesen megállapítani a diagnózist, hogy a remédiumokat is célravezetően lehessen javasolni. A tény azonban egyelőre, sajnos, tény marad, és a nemzet alvó lelkiismeretét felébresztendő, élénk színekkel festik le íróink a magyarság különböző osztályainak, rendjeinek általános kulturális állapotát. ,,A főrendű nemesek bizakodván ősi gazdag örökségeikben elmulatták a hasznos tudományok tanulását. .. Mivel többnyire idegenek szoptatták s nevelték őket, teljességgel elidegenedtek nemzetektől. .." De ha a tehetős főnemesek idegen kultúrák adófizetői, a vidéki kis és középnemesség teljességgel kultúrálatlan: ,,mi keveset tanultak ezek az iskolákban, azt is mindjárt elfelejtették, nem lévén abban semmi gyakorlások, és mivel szűk vólt a magyar könyv, vadászatban, halászatban, korcsmákon való heverésben, egymással való veszekedésekben és más efféle trágárságokban töltötték el ifjú idejeket. . . felebarátjaikat nem szerették, az alattok valókkal pedig úgy bántak, mint az ebekkel. A köznép minden tudomány nélkül való volt. . . hibás értelemmel voltak a jóról és a rosszról. . . sokan közülük csak emberi ábrázattal különböztek az oktalan állatoktól" [25]. Werbőczy szinte még dicsekszik a magyar bárdolatlansággal [25a], a 18. századvég magyarja azonban már látja, hogy a régi dicsőség és hadierények emlegetéséből a modern Európában nem lehet megélni. Más nemzetek példájára most a tudományok mezején lehet a nemzetnek új 221-