Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

tult hazánkat. így írja ezt már Werbőczy is a híres Tripartitúrnának előszavában s így visszhangozza ezt három magyar század. A nemesi dagály stílusában most is így fogalmazza meg az ősi tételt Decsy: „Békességben írták Homerus és Virgilius a világ előtt ismeretes remek könyveiket. Többet hadakozott a magyar nemzet ennekelőtte, mint pihent, többet forgatta kezében a fegyvert, mint a pennát, és ami kevés békessége volt is, azt is kénytelen vólt a Mars tüze által elpusztított hazájának építésére s vérrel párolgó földeinek mívelésére fordítani" [18]. A mélyebben gondolkozó elme természetesen nem áll meg ennél az általános tételnél és azt is látja, hogy a kulturális elmaradottság legfontosabb oka a szegénység és a tehetősebbek részéről az áldozatkészség hiánya, az általános érzéketlenség a magasabb művelődés iránt. Ezt a vádat is szemébe vágták már a protestáns prédikátorok nemeseinknek, szinte ugyanazokkal a szavakkal, mint a 18. századvég publicistája: „Ha meg írta is a magyar tudós a könyvet, előbb megemésztette azt a moly, mintsem napfényre jöhetett volna, néki magának költsége nem volt, a tehetősebb urak pedig inkább cifra kocsikra, lószerszámokra, cselédekre, bálokra s más mulatságokra adták a pénzt, mint a magyar tudományokat öregbítő könyveknek nyomtatására" [19]. A magyarság kulturális elmaradottságának, az elmaradottság okai fejtegetésének nagy helyet szentel Martinovics Ignác nevezetes röpiratában, az Oratio ad proceresben. Hévvel támadja az ország elavult alkotmányát, a nemesség kiváltságait, a papok uralmát s e tényeknek tulajdonítja nemzetünk műveletlenségét is. „Nolite, vos obtestor, meam aversari in factis evidentibus fundatam, quam ego de vobis habeo, opinionem, quod nos omnes et tota natio nostra ad eam tristem pertineamus, de qua nunc verba feci, classem, quae ob iniquam atque scrupulosam legum, consvetudinum. privilegiorum et inanium ceremoniarum custodiam in tenebris delitescit, et ab aliis cultis nationibus aequissimo postponitur jure. . . Si populi alicujus in optimo nati climate, et a natura ad culturam apti illustritas vei obscuritas a legibus et privilegiis tanquam ab unico fonte repeti debet, tunc me etiam tacente vos ipsi fatemi cogemini vestrum in scientiis, in artibus, in commercio, in manufacturis et fabricis introducendis statum non nostrae incapacitati, sed legum nostrarum et exemtionum defectui tribuendum; si igitur omnia ista in patria nostra miserrimam habent faciem, dicamus quoque leges et privilegia, quae vos quasi ad rabiem usque tuemini, tristissima esse, quae nos plus barbaris nationibus, quam cultis huj us seculi Europae provinciis similes reddunt" [19a] (A kiemelés tőlem: N. L.) Martinovics részletesen összehasonlítja a különböző fontosabb tudományok helyzetét Európában és nálunk, s arra a következtetésre jut, hogy sem a filozófiában, sem a politikai tudományokban, a fizikában, a matematikában és a kémiában nem állíthatunk az európai nagyságok mellé hasonló magyarokat. Még a jogtudományban is elmaradtunk, s míg mások Hugo Grotiusokat és Puffendorfokat mutathatnak, mi csak a szomorú Werbőczyre és Husztyra esküszünk: „. . . nos interea tristissimis Verbőczio, Hustio et opere Tripartite justitiam ipsam et formám illius definimus, atque ad hos obscuros fontes, tamquam ad Minois le219-