Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Aspektusproblémák a mai orosz nyelvben

disztributív cselekvéseket jelölő Aktionsartok párnélküli igék. Isacenko szerint ez nem ritka, hanem teljesen rendszeres jelenség az oroszban. Az Akadémiai nyelvtan szerint sokkal több párnélküli folyamatos ige van, amelyek rendszerint egyházi szláv eredetűek. Mivel — ugyancsak Isacenko szerint — az összees előképzőnélküli igék tulajdonképpen egyvidű igék, az egyvidűséget nem lehet olyan jelenségnek tekinteni, amely rendszert bont, hanem azt a szláv ige rendszeres jegyének tekintjük. Ennek igazolására Isacenko a következő érveket sorolja fel: a) A perepisyvat' - perepisat', otkryvat' - otkryf, brosat' - brosií' típusú igepárok HCB tagjából az orosz irodalmi nyelvben nem képezhető -V-, vagy -vsi végű határozói igenév: nincs ilyen alak: perepisyvav(si), otkrivav(si), brosav(si); b) HCB tárgyas igékből nem képezhető -n/t-re végződő szenvedő alakú, múltidejű melléknévi igenév: nincs ilyen alak — perepisyvannyj, vagy otkryiwvnyj, vagy brosannyj. Ezzel szemben a párnélküli igékből szabadon képezhető szenvedő alakú, múltidejű melléknévi igenév :brityj, bityj, vidannyj stb. Isacenko hangsúlyozza, hogy az előképzőnélküli HCB igék egyvidűségének nincs semmi köze az egyházi szlávból kölcsönzött különböző előképzős képzések egyvidűségével (obstojatpodrazat', otricat' stb.). Ezeknek az igéknek a párnélküliségét jelentős mértékben csak az irodalmi hagyomány indokolja. Az otricaf ige pl. semmilyen olyan szemantikai elemet nem tartalmaz, amely akadálya lehetne annak, hogy megfelelő CB-et képezzünk belőle. Az effajta igék egyvidűségét történeti okok magyarázhatják Isacenko szerint is: miután rendszerint más rendszerből kerültek az orosz nyelvbe (görög szövegek ószláv fordításai folytán), úgy látszik, nem volt szükség arra, hogy az általuk kifejezett cselekvési CB-ben is ki tudják fejezni. Az évezredes irodalmi hagyomány azután szankcionálta az egyvidű használatukat. Már jeleztük, hogy az orosz igék egyvidűségének gazdag irodalma van és a legújabb szovjet nyelvésznemzedéket is élénken foglalkoztatja a probléma. A legtöbb tudós véleménye megegyezik azonban abban, hogy a probléma még további feldolgozásra vár és korántsem tekinthető már lezártnak. Befejezésül legyen szabad A Mazonra hivatkoznunk, aki a szlavisták IV. kongresszusán tartott előadásában [26] a következő megoldandó feladatokra mutatott rá: 1. Hogyan alakult ki az oroszban a körülírt jövő? 2. Milyen mértékben foglalnak helyet az imperfektiv jövő körülírt alakjai az elbeszélésekben a perfektiv praesenshez viszonyítva? 3. Melyek az ismétlődő és gyakori cselekvés kifejezési eszközei az egyes szláv nyelvekben? 4. A kettős szuffixumú származékigék használata és jelentése, pl. cseh: spavái-á. Tanulmányozni kellene az ilyen lengyel származékigéket: mawiac, pisywac stb., vagy a bolgár idvam alakot. 5. Az iteratív igék. 210