Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Aspektusproblémák a mai orosz nyelvben

Tehát az Aktionsart nem „zavarja" a vidkorrelációt, hanem csak a vidkorreláció kifejező eszköze több jelentésű, s hogy melyik jelentésről van egy adott esetben szó, a szövegösszefüggés dönti el. W. Boeck egyik legnagyobb tévedése éppen az, hogy elszigetelten vizsgálja a vidjelentéseket, pedig az ilyen kérdéseket csak szövegösszefüggéseken keresztül lehet tárgyalni és vizsgálni. Kétséges W. Boecknek azon állítása is, hogy az aspektuskorrelációk képzése és fejlődése az Aktionsartok általánosodásának és neutralizációjának folyamata volna. Véleményünk szerint az Aktionsart nem semlegesülhet szemléletté, hanem a szemléletjelentés szorítja ki az Aktionsart-jelentést. Lehet, hogy a sdelat' jelentése: összeállítani, ritkán fordult elő, majd teljesen eltűnt. Viszont „megcsinálni" jelentése egyre sűrűbben fordult elő, majd kizárólagossá lett. Ez azt jelenti, hogy az első jelentés általánosul és neutralizálódik. Nem küzdelem folyik tehát az Aktionsart és az aspektus jelentés között, hanem a nyelvhasználat először az első, majd egy ideig mindkét jelentésben használja a képzett szót, végül csak a másodikban. Az aspektusok és Aktionsartok összefüggéseinek még rendszeresebb feldolgozására Kr. Netteberg [21] vállalkozott a lengyel nyelv anyagán melynek két csoportra osztotta az Aktionsartjait. Az egyik csoport tagjai a vidék iránt közömbösek (kétvidűek), míg a másik csoport tagjai feltétlenül a két vid valamelyikéhez tartoznak. Maslov szerint ez a vidék úgynevezett hiányosságával („defektivnost' ") függ össze. Vagyis azokat az Aktionsartokat, amelyek csak egy vidben fordulhatnak elő, hiányos igék fejezik ki (perf. és imperf. tantum igék), azokat az Aktionsartokat pedig, amelyek „közömbösök" a vidék iránt, tehát mindkét vidben előfordulhatnak, „normális" igék fejezik ki. A vidék szempontjából hiányos igék problémája már régóta foglalkoztatja a grammatikai irodalmat. A kérdés eléggé bonyolult, erre vall már maga a tarka terminológia is. Egyes kutatók videlméletűknek megfelelően „nem teljes" igékről (N. I. Grec), mások (A. Ch. Vostokov) „hiányos" igékről, megint mások „párnélküli", vagy „nem korrelativ" igékről beszéltek (ilyen véleményen volt a legtöbb tudós). E hiányos igék köre is másképpen nézett ki minden tudósnál. És végül különféleképpen magyarázták meg a vid-hiányosság okát is az egyes tudósok. Grec szerint az, hogy az igék vid szempontból hiányosak-e, vagy nem, az igék külső elrendezésétől és jelentésüktől függött. De nem tisztázta, hogy mi is ez a „külső elrendezés", vagy „jelentés" és hogy miért nincs befejezett alakjuk az általa felsorolt „nem teljes" igéknek, mint: obozat', nenavidet', obiadét' stb. A hiányos igék szélesebb körét rajzolta meg A. Ch Vostokov. Rámutatott az igék bizonyos szemantikai csoportjaira (tulajdonképpen: Aktionsartokra), amelyeknek nincs befejezett alakjuk, pl. a tartós-komitatív igéknél (podpljasyvat', prigovarivat'), a tartós-disztributív igéknél: razgulivat' stb., és megjegyezte azt is, hogy az, hogy nem lehet folyamatos aspektust képezni olyan igék204-