Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Aspektusproblémák a mai orosz nyelvben

következetesek mindig e tekintetben és néha akkor is a vid szót használják, amikor nem vidről van szó, hanem csak valamelyik Aktionsartra gondolnak. Pedig ma már nagyjából minden nyelvész osztja azt az álláspontot, hogy a vidékét és Aktionsartokat el kell határolni egymástól. Sőt — nemcsak az elhatárolásuk fontos, ennél talán még fontosabb annak a megvizsgálása, hogy milyen kölcsönös viszony áll fenn az Aktionsartok és vidék között. Ezt a kérdést még S. Agrell sem tette fel tulajdonképpen magának. Öt inkább azok a finom jelentésárnyalatok érdekelték, amelyeket a különböző előképzők kölcsönöznek az igéknek. Ezeket az árnyalatokat (a lengyel nyelv anyagán) Agrell csak a befejezett igék keretében vizsgálja meg és szinte egyáltalán nem érinti azt a kérdést, hogy milyen Aktionsartok vannak a folyamatos aspektusban. Igaz, megjegyzi, hogy az az Aktionsart, amelyet ő rezultatívnak nevez (skonczyc, stracic), az a befejezett ige tiszta jelentése és ezért nem is léphet fel a folyamatos aspektusban. Ebből, nyilván következik, hogy bizonyos más Aktionsartok, bár Agrell valamennyit a befejezett aspektus keretében tanulmányozza, felléphetnek a folyamatos aspektusban is. De vajon az összes Aktionsartok vagy csak néhány, és melyek éppen azok? Erről Agrell hallgat. És mivel ő a 22 Aktionsart közül bármelyiket is vizsgálta, majdnem kizárólag csak a befejezett igék anyagán végzi azt, ezért nála gyakorlatilag az Aktionsartok a befejezett aspektus válfajaivá, ,,podvid"-jeivé alakulnak át. De a vidék podvidjeit már jóval Agrell előtt különválasztották, különválasztották még jóval az Aktionsart fogalom kialakulása előtt. így már A. Ch. Vostokov felosztotta a CB-et kezdő, befejező, mozzanata« stb. podvidekre. A vidékén belül hasonló felosztásokkal találkozunk gyakran később is. Vö. pl. a CB osztályozását Ul'janovnál, Fortunatovnál, a CB és HCB podvidjeit Sachmatovnál, és még később Karcevskinél („les modalitás perfectives"), Bulachovskijnál stb. Természetesen ezen osztályozások objektív alapját éppen az Aktionsartok képezték. De ezeket az Aktionsartokat úgy tekintették, mint amelyek a vidék sajátos esetei, vagy variánsai. És lényegében így értelmezte ezeket az Aktionsartokat Agrell is. Miután a vid és Aktionsart fogalmak elméleti elhatárolásából indult ki, Agrell a gyakorlati kutatásai során ugyanolyan (csak sokkal részletesebb) podvideknek tekintette az Aktionsartokat, mint ahogy azt előtte is, utána is tették. Ezáltal a gyakorlatban a saját problémafelvetésének elméleti újdonságát ő maga semmisítette meg. Éppen ez Agrell műveinek fő, elvi hibája és egyik fő oka annak, hogy elméletének alig volt visszhangja annak ellenére, hogy később nagy szerepet játszott a fogalmak elhatárolásának általa javasolt eszméje. Egyébként már A. Potebnja is hangsúlyozta Vostokovval vitatkozva, hogy néhány olyan jelentés, amelyeket Vostokov a CB variánsainak tekintett, valójában a HCB-ben is meglehet. A kezdés és befejezettség jelentése túlmutat a CB keretén — írja Potebnja. Hiszen: zagovorju (nacnu govorit') befejezett ige, zagovarivaju (s kern, nacinaju govorit') 197-