Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Aspektusproblémák a mai orosz nyelvben

(ugyanazokkal az előképzőkkel és utóképzőkkel) a cselekvés lefolyásának valamely belső jegyére ,valamely fázisára irányítják a figyelmet, míg maga a cselekvés ugyanaz marad: GOVORIT' modifikátorai: zagovorit' és pogovorit'. A kvalifikátorok elszakítják szemantikailag az előképzős alakot az egyszerűtől, a modifikátorok nem. A za- és poelőképző a GOVORIT' ige egyik fázisára összpontosítva a figyelmet, azaz modifikálva azt annak belső oldaláról, mégis szűkíti az alapige jelentését és így lehetővé válik a cselekvés egészének a kifejezése, illetve — perfektiválása. De az így keletkezett befejezett formák nem szakadnak el az alapigétől, bár vidpároknak sem tekinthetők, mert az előképzők kiegészítő jelentést is visznek a szóba. Amint láttuk, Isacenko tulajdonképpen Ju. S. Maslov Aktionsart elméletét próbálja továbbfejleszteni: különbséget tesz az egyszerű igék kifejezte cselekvés jellegei és az affixummal kifjezett cselekvésmód között; az Isacenko cselekvésmódja (soversajemost') és a Maslov Aktionsartja (sposob dejstvija) közt az a különbség, hogy a cselekvésmód mindig valamely affixummal fejeződik ki, és nincs vidpárja: a cselekvésmód mutatója (képzője) modifikátor, vagyis szemantikailag nem választja el a képzett igét az egyszerű alapigétől, szemben a kvalifikátornak nevezett képzőtől, amely az alap jelentésbe kiegészítő jelentésárnyalatot visz bele. Ez az elmélet véleményünk szerint azonban további kidolgozásra szorul, mivel: 0 cselekvésmód nincs, okfejtése pedig ellentmondásos: a) az azonos cselekvésmódot jelentő prosidet' és prochod.it' (celyj den') közül az utóbbit cselekvésmódnak minősíti, mert nincs folyamatos alakú párja, az elsőt viszont nem tartja cselekvésmódnak, mert van vidpárja: prosizivat', b) a GOVORIT' „cselekvésmódi" alakjai közül nem is egynek (Usakov és mások szerint) van vidpárja. A jelleg (charakter) és a soversajemost' fogalmi elhatárolása sem elég világos Isacenkonál: ,,az igei cselekvésnek képzőkkel kifejezett és képzőkkel ki nem fejezett általános sajátságai" — meghatározás csak a meghatározandó fogalom kifejező eszközeit állapítja meg, de nem határozza meg azokat az általános tulajdonságokat, amelyek a jelleget, illetőleg a soversajemost'-ot jelentik. Ismeretes, hogy az aspektusok kutatását sokáig gátolta az a fogalomzavar, amely az aspektusok és az Aktionsartok között állott fenn hosszú időkön át. Eleinte mind az indogermanisztika, mind a szlavisztika Aktionsarton és aspektuson ugyanazt a nyelvi jelenséget értette. Először a svéd szlavista: S. Agrell választotta szét a két fogalmat 1908-ban megjelent művében [17], A mai orosz nyelvtanok az Aktionsartokat általában nem sorolják külön kategóriába. Az ezzel kapcsolatos különbségekre (azaz a vid és Aktionsart közötti különbségekre) rendszerint az igei előképzőkkel foglalkozó fejezetben mutatnak rá. Néha találkozunk a „podvidy" kifejezéssel, amin nyilván Aktionsartokat kell értenünk. Mindenesetre nem. 196-