Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Aspektusproblémák a mai orosz nyelvben

végződött. Ezt az árnyalati különbséget szándékosan el szokták hanyagolni, mivel a hagyományos tanítás szerint a citat'-nak kell, hogy párja legyen. Néhány tudós még a fenti megállapításnál is messzebb ment. Ezek úgy vélték, hogy a „lexikai" és „tiszta vid" előképzők elhatárolására nemcsak a folyamatos származékige hiánya nem elegendő kritérium, hanem annak a jelenléte sem. Az eddigiek alapján Ju. S. Maslov a következő következtetésre jut: ha a folyamatos származékige hiánya nem elegendő alap ahhoz, hogy egy szó alakrendszerében egyesítsük az előképzős és előképzőnélküli igéket, akkor viszont az ilyen származékigének a jelenléte elegendő bizonyíték az effajta egyesülés ellen. Ha mármost az így pontosabban megfogalmazott kritériumokat a gyakorlatban próbáljuk ki, azt látjuk, hogy az ún. üres előképzők nem teljesen üresek, hogy az ürességük elég viszonylagos. Ezzel kapcsolatban Maslov a következő példát idézi: slabef -oslabet'. De ha e két ige lexikai jelentése tökéletesen azonos és a két ige egy szó alakja, akkor hogyan magyarázható az oslabevat' alak? Ezért Maslov szerint nyilván helyesebb, ha azt mondjuk, hogy az un. üres előképzők minimális mértékben mégis csak megváltoztatják (különösen szűkítik) az ige jelentését, hogy azok ezáltal új szót alkotnak, amely ugyan jelentésre nézve majdnem azonos az elsővel, hogy az előképzős és előképzőnélküli ige (napisat'—pisát', oslabet'—oslabevat' és slabet') nagyon közeli szinonimák, amelyek sok mindenben, de nem teljességgel fedik egymást. Más szóval: mind a reális, mind az üres előképzőknek megvan mind a két (alak- és szóképző) funkciója, de hogy úgy mondjuk, az egyik, vagy másik funkció élességének a fokában lehet különbség. Egyes esetekben (és ilyen a túlnyomó többség) a perfektiváló funkció csak melléktermék, kísérő mozzanat, vagy átvitt értelemben: a fő-, szóképző funkció függvénye, más (ritkább) esetekben a „perfektiváló" funkció világosan előtérbe lép és kissé el is homályosítja a szóképző funkciót, de az utóbbit teljesen mégsem tünteti el. Látjuk tehát, hogy az alapige és származékige közti korreláció a legkülönbözőbb képzésekben megvan, de távolról sem úgy áll a dolog, hogy ez igék vid jelentéseinek ellentéte mindig kritériuma lehet annak, hogy tiszta vid-, illetve grammatikai korrelációval van dolgunk. A „vid-párság" hagyományos ellenőrzése — mint láttuk — elégtelennek bizonyult. Már S. O. Karcevski is azt állapította meg [13], hogy az előképzővel való perfektiválás csak akkor volna tekinthető grammatikai eljárásnak, ha minden folyamatos igéhez csak egyetlenegy befejezett aspektusú ige járulhatna. De a valóságban pl. a pisát'-hoz is 17 előképző járulhat. De mivel mindegyik előképző befejezetté teszi az igét, ezért végül is az előképzőt úgy tekintik, mint a perfektiválás eszközét. A vidpár-elmélet tehát továbbra is nyitott kérdés, az eddigi megoldás elégtelen. Sem a nyelvérzék, sem a hagyományos ellenőrzési módszer nem nyújt e tekintetben megbízható eredményt. Ami pedig a perfektiválást, vagy ahogy Ju. S. Maslov szellemesen idézi: az „úgy188-