Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Aspektusproblémák a mai orosz nyelvben
Később olyan elképzelések léptek előtérbe, amelyek lényegesen korlátozták a fenti kritérium alkalmazhatóságát. így pl. Vinogradov helyesen hangsúlyozta, hogy az ugyanolyan előképzővel képzett korrelativ folyamatos alak hiánya nem mindig jelenti azt, hogy az adott előképzőnek tiszta vid jelentése van, tehát „üres'-. E gondolat igazolására elég megemlítenünk a következő igéket: zaplakaf (•nacat'. piakai'), otsumet. Ezek mellett nincs ugyan: zaplokivat' (ilyen jelentésben: nacinat' plakat'), otsumlivat', de nem kétséges, hogy ez előképzőben ott van teljesen a kezdő, illetőleg a finitív jelentés, vagyis egyáltalán nem ,,üresek" ezek az előképzők. Egyébként is az a tény, hogy az oroszban vannak perfectiva tantumók, felment bennünket az alól, hogy minden igéhez feltétlenül ,,párt" keressünk. Az a körülmény, hogy az oroszban nincs „napisyvat'", önmagában véve még nem bizonyítja azt, hogy a pisát' és napisat' egy szó alakjai és hogy a na- itt „üres", „tiszta vidbeli" képző. A fenti „ellenőrző módszert" tehát csak fenntartással fogadhatjuk el. Először is: bizonyos feltételek mellett képezhető folyamatos szárrnazékige még ott is, ahol a hagyományos nyelvtan és értelmező szótárak egyöntetűen az előképző tiszta vid jelentéséről szólnak. Isacenko ezzel kapcsolatban a következő jó példát idézi: ,,Pri pasterizaciji moloko ne svarivajetsja do konca, a tol'ko nagrevajetsja do temperatury ne vyse sta gradusov". fgy tehát egyéni használatban a svarit', amelyet a varit' párjának tartanak, vídpárt képez a svarivat'-tyal, pedig ez származékige! Ugyanígy: vy licit' // vyucivat', uplatit' // uplacivat', sogresit' //sogresat' vidpárok, pedig ucit', vyucit'-ot és platit'-uplatit'-ot szokás vidpárnak tekinteni. (Bár Usakov nem. viszont Hadrovics—Gáldi igen.) Egy másik példa: csaknem mindegyik tankönyv vidpárnak tekinti a citat'-procitat'-ot. Csakhogy az előképzős procitat'-hoz nyugodtan képezhető a folyamatos származékige: procityvat'. Ilyen esetben rendszerint kompromisszumhoz folyamodnak a szerzők és a procitat'-ot úgy tekintik, mint ami a két folyamatos alak (citat', procityvat') befejezett párja. Ezt az eljárást követi még Usakov értelmező szótára is! Mivel az oroszban rengeteg citat'--procitat'-procityvat' típusú ige van, a tiszta vidpárúság elméletének a megőrzése végett szinonimáknak tekintik a két folyamatos igét. Csakhogy a procityvat' lexikai jelentése teljesen szinonim a citat' jelentésével? Könnyű belátni, hogy a procityvat'ban a pro- előképző olyan kiegészítő jelentésárnyalatot kölcsönöz az igének, amely az egyszerű citat' igéből hiányzik. L. A. Bykova [12] szerint konkrét használatban az előképzős alak (procityvat') az előképző nélküli alaktól (citat') kiegészítő árnyalatával különbözik: a végső pontra gondolunk, amelyhez mintegy kezdettől fogva kezd közeledni a cselekvés. Iteratív használatban az előképzőnélkiili alak és a folyamatos származékige abban különböznek egymástól, hogy az első csak konstatálja a cselekvés ismétlődésének lényét anélkül, hogy világosan rámutatna befejezettségére (citál), az előképzős alak viszont (procityvat') hansúlyozza, hogy az ismétlődő cselekvés minden egyes esetben be is 187-