Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Aspektusproblémák a mai orosz nyelvben

csak annyi a különbség, hogy az egyik a cselekvés kezdetét, a másik a cselekvés végét tartja szem előtt. A cselekvés kezdetének a jelentése önmagában véve nem kevésbé absztrakt, mint a cselekvés befejezettségének a jelentése. A befejezett aspektus nem korlátozódik tehát a cselekvés rezultativitására és „befejezettségére". Sok példa van arra, hogy a rezultativitás egyáltalán nem az előképzőkkel függ össze, hanem lexikai eszközök fejezik ki : iskal-iskal, iskal — i nasol (eredmény) prislusivalsja, prislusivalsja — i ulysal (eredmény) •jel, jel, jel — i najelsja (eredmény). Mármost aligha tarthatjuk vidpároknak az iskat' és najti, prislusivcit'sja és ulysat', jest' és najest'sja igéket, pedig itt az eredményre irányuló cselekvés tartóssága kölcsönös viszonyban van a cselekvés eredményességével . A szláv ige vidjelentése nem a tartósság-eredményesség korrelációra épül — az egyszerű tények ellenőrzése is igazolja ezt. A sprosit' ige nem eredményét fejezi ki annak a cselekvésnek, amelyet a sprasivat' fejez ki, bár e két ige vidpár. Felül kell tehát vizsgálni az ,,üres" előképzőkről szóló elméleteket abban a szellemben, ahogy ezt Ju. S. Maslov mutatta meg munkáiban, így sok vidpárról kiderül, hogy azok nem vidpárok, kétségessé válik az egész „üres vidképző" elmélet. Miután az „üres előképzők", valamint a „vidpárok" elmélete eléggé meggyökeresedett az orosz nyelvtudományban, egészen az utóbbi időkig nagyon hajlamosak vagyunk arra, hogy a citat-procitat' típusú igéket vidpároknak tekintsük. Ezzel kapcsolatban többnyire így érveltünk: ha van egyszerű folyamatos ige, kell, hogy meglegyen a befejezett párja is! Isacenko professzor határozottan szembeszáll ezzel a felfogással. Szerinte ez az oka annak, hogy a tanulóknál az a hamis elképzelés alakult ki, mintha a szláv igéknél a „párosság" norma lenne, az egyvidűség pedig csak ritka kivétel lenne. Ezért keresi a „nyelvérzék" mindenütt a vidpárokat anélkül, hogy gondosan ellenőriznék az ellentétpár tagjainak a szemantikáját. A hagyományos nézet a vidpár-rendszert illetően a következő nyilatkozatokra nyúlik vissza: „Vse russkije glagoly, za nictoznymi iskljucenijami, raspredeljajutsja po param" [8], vagy: „pocti ljubomu bespristavocnomu glagolu nesoversennogo vida sootvetstvujut glagoly sover sennogo vida" [9]. Ezért igyekeznek megtalálni a folyamatos ige befejezett párját még akkor és ott is, amikor és ahol ezt a „nyelvérzék" mintha nem engedné meg. Az orosz Akadémiai nyelvtan vidpároknak tekinti a következő igéket [10], bodat' // zabodat' -bodnut', kacat' fl pokacaf, kricat' // zakrict' és kriknut', djorgat' // zadjorgat' és djornut' stb. De hát lehetséges-e, hogy egyetlen folyamatos igének három befejezett alakja is legyen (djorgat' stb.) Állítható-e, hogy a zakricat', vagy zadjorgat: típusú igéket „üres" előképzőkkel képeztük, amikor a za185-