Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Aspektusproblémák a mai orosz nyelvben

„üres" előképzőkkel képeztek, vagy ahogy Vinogradov nevezi azokat: „formaképzők", „tiszta vidbeli előképzők", amelyek nem képeznek új igéket, hanem csak befejezett aspektusúvá alakítják át az igét. Már itt rögtön felmerül a kérdés: vannak-e tényleg az oroszban olyan előképzők, amelyek teljesen grammatikai] zálódtak, vagyis „üresek"? A szláv nyelvek grammatikai tradíciója — mint láttuk — erre a kérdésre eddig igenlően válaszolt, ha azonban kissé közelebbről nézzük meg a problémát, kiderül, hogy ez a nézet felülvizsgálatra szorul. Azt szoktuk mondani, hogy folyamatos igéhez vidpárként olyan előképzős ige kapcsolódhat, amelynek az előképző je jelentés szempontjából már annyira absztrahálódott, hogy minden konkrét-lexikai jelentéstől megszabadulva, vidképző prefixummá alakult át, amely a befejezett aspektus mutatója csupán. Felmerül a kérdés: el lehet-e határolni olyan alapon nyelvtani jelenségeket lexikai jelenségektől, hogy az előképzőben nagyobb, vagy kisebb mértékben van meg az absztrakció? És még tovább menve: milyen objektiv kritériumok alapján lehet lemérni az absztrakció fokát? Ezt a kérdést rendszerint mellőzik a kutatók és a kényelmesebb utat választják: bizonyos jelenségeket eleve nyelvtaniaknak minősítenek, majd a legmagasabb fokú absztrakciót kölcsönözve nekik, tulajdonképpen azzal bizonyítanak, amit éppen bizonyítani kellene. Igazat adok Isacenko professzornak: nehéz elhinni, hogy a nyelvtani jelenségek csak az absztrakció fokában különböznének a lexikai jelenségektől. mert — minőségi különbségről van itt szó. Egy szó grammatikai alakjai semmilyen lexikai árnyalatot nem tartalmaznak: stol-stola, ja pisu-on piset, rabotaj-rabotajem stb. Ugyanígy: otkryt'-otkryvat', pustit'-puskát', prinesti-prinosit'. A vidpár mindkét tagja lexikailag teljesen azonos, csak vidben különböznek egymástól. Másrészt azonban a következő igék: pisát'-perepisat', pisát'-popisat' (egy ideig) nemcsak vidben különböznek egymástól, a felsorolt igékben ott van az a bizonyos kiegészítő lexikai árnyalat, amelyet az előképzők kölcsönöznek nekik. Nos, fogadjuk el, hogy a pere-, do-, po- előképzők tényleg az absztrakció magas fokával rendelkeznek, ez az absztrakció azonban lexikai és minőségileg más, mint a grammatikai kategóriák absztrakciója. Állíthatjuk-e tehát ezek után, hogy egyes előképzők tényleg csak vidjelentéseket fejeznek ki és több semmit? (Pl.: na-pisat', s-varit', postroit'.) Igaz-e az, hogy a lexikai „konkrétság" utolsó nyomaitól is megszabadulva, ezek az előképzők grammatikalizálódtak? A kutatók akkor, amikor azt vizsgálják, hogy az előképzők jelentése milyen mértékben absztrahálódott, tulajdonképpen nem is absztraháltság fokát, hanem az előképző jelentését tartják szem előtt. M. A. Telenkova [7] szerint az eredményességet kifejező előképzők „üresek". De már említettük, hogy a rezultativitás egyáltalán nem azonos a CB-vel. Ha a rezultativitás a cselekvés korlátozottságának a mozzanatára mutat rá, akkor ilyen jelentése van azon igéknek is, amelyek a cselekvés kezdetét fejezik ki: zagovorit'. A zagovorit' és svaTit' közt 184