Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Aspektusproblémák a mai orosz nyelvben

A szótári gyakorlat mintha a második magyarázatot támogatná. Hiszen a szótárak nemcsak az ilyen igéket közlik rendszerint a maguk betűrendi helyén, tehát önálló lexémaként, mint vzjat' és brat', vernut' és vozvrascaf, hanem még az ilyen igéket is, mint sorvat' és sryvat', zapisat' és zapisyvat' stb. Azt a felfogást, hogy a vidpárok tagjai önálló igék, önálló lexikai egységek, még az a körülmény is támogatja, hogy az ilyen vidkorreláció minden tagjának rendszerint saját ragozása van. Ezek tehát külön paradigmák. Csakhogy maga a „sprjazenije" szó mindezideig nem eléggé tisztázott fogalom. Kérdés, mi tartozik e fogalom körébe: csak a grammatikai személy, idő és mód alakjainak a képzése, avagy idetartozik a főnévi igenév és az igenevek alakjainak a képzése is. A vidpárok képzése mindenesetre nem fér bele a „sprjazenije" hagyományos terminusába. Azonban minden orosz ige „hiányos" (defektusos) bizonyos értelemben. A befejezett igének nincs jelen ideje, jelen idejű határozói igeneve és melléknévi igeneve. A folyamatos igéknek nincs „egyszerű jövő" idejük. Világos, hogy egy teljes paradigma mind a folyamatos, mind a befejezett igék alakjait magában foglalja. Az otkryvat'-otkryt' típusú igéknek egységes individuális lexikai jelentésük van, egymást kiegészítik, úgyszólván egységes , szuppletiv" paradigmát képeznek. Azt állíthatjuk, hogy az ilyen típusú előképzős igék: otkryt'-otkryvat', otdat'-otdavat' lexikai vonatkozásban teljes szinonimák. Ami viszont az ilyen igepárokat illeti: igrat'-sygraf vagy pisát'-napisat', ezek teljes szinonimájáról — mint később látni fogjuk — csak bizonyos fenntartással beszélhetünk. A legtöbb nyelvész (Peskovskij, Meillet, Vinogradov, Koschmieder stb.) egy ige paradigmatikus alakjainak tekinti a vidpárokat, ha az egyes tagok lexikai jelentése azonos. Ebből az is következik, hogy a via grammatikai kategória. Mindazokat az eseteket, amikor a lexikai jelentés miatt egyes igék csak egyvid.űek lehetnek, vagy éppen mind a két videt egyesítik magukban (kétvidű igék) — úgy kell tekintenünk, mint amelyek bizonyos hiányosságok (defektusok) következtében állnak elő. Néhány ilyen igére már N. I. Grec rámutatott, de A. Ch. Vostokov még sokkal teljesebbé tette ezen igék jegyzékét. (Persze ez nem jelenti azt, hogy a „hiányos" igék „viden kívül" állnak. Ezeket is áthatja a vid, csak nincs meg mind a két vidjük.) Ahogy vannak singularia és pluralia tantum főnevek, ugyanígy vannak perjectiva es imperfectiva tantum igék is. Az a tény, hogy ilyen igék vannak az oroszban (és még hozzá sokkal nagyobb menynyiségben, mint ahogy ezt a legutóbbi időkig hitték!), még egyáltalán nem mond ellent a vid alakképző jellegének, hanem csak azt bizonyítja, hogy ez a kategória nem teliesen független a lexikától. A vidpárokkal kapcsolatban a következő kérdés vetődik fel: Hogyan állapítható meg. hogy a vidpár tagjainak lexikai jelentése azonos? Magától értetődik ugyanis, hogy bármely vid-ellentétpárt, amely genetikailag, vagy szemantikailag egymással összefügg, amelyet 17 4