Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Aspektusproblémák a mai orosz nyelvben

sem lehet nyomára akadni a rezultativitásnak még a kifejezés legtágabb és legelmosódottabb értelmében sem (pl. posidef); másodszor, ha rezultativitáson — mint Ju. S. Maslov — a cselekvésnek eredményre való irányultságéi: és nem magát a reális eredmény elérését értjük, akkor el kell ismernünk, hogy a rezultatí vitás jelentése teljes mértékben jellemző a megfelelő folyamatos származékigére is. Vö. orosz: izmenjat', vooruzat'. dopisyvat', A CB és HCB igék közti különbség itt abból áll, hogy a CB nemcsak a cselekvés eredményére való irányultságot fejezi ki, hanem magát a reális eredményt is, míg a szövegösszefüggéseken kívül vizsgált HCB igék semmit sem mondanak a reális eredmény eléréséről. A rezultativitás jelentését semmiképpen sem lehet tehát a CB sem fő, sem sajátos jelentésének tekinteni, ez csak — mint később látni fogjuk —

a az egyik Aktionsart jelentése lehet. A két igeszemlélet különbségének a meghatározására sok tudós ahhoz az egészen kényelmes és szemléltető hasonlathoz folyamodott, amely a HCB-et vonallal, a CB-et pedig ponttal ábrázolja. Sok esetben tényleg jól ábrázolható a vidjelentés vonallal (—), pl. on perepisyvajet vagy ponttal (.), pl. on kriknul. Azonban a szláv nyelvekben sok olyan befejezett ige van, amely jelentésénél fogva nem ábrázolható ponttal, pl. a pootkryvat'. Vinogradov akadémikus vidmeghatározásának alapját a „cselekvés határa", a ,,cél elérése", a „cselekvés tartósságának korlátozottsága vagy annak a kiküszöbölése" képezi. Tulajdonképpen az ún. „predel'nyje" igékről van szó. A vidkategória ugyanis elsősorban és főképpen az effajta igékre jellemző és egyben azoknak fő grammatikai jegye. Ezek az igék olyan cselekvéseket jelölnek, amelyek egy meghatározott cél elérésére irányulnak, amelyeket egy meghatározott határ korlátoz (ilyen határ lehet valaminek a létrehozása, vagy egy bizonyos cselekvés elvégzése a tárgyon: Stroitperevodit'; egy bizonyos hely elérése, vagy eltávolodás a helytől: „prichodit', padaf, ubegat'; egy új állapot elérése: prosypat'sja, zret, tonut', stb.). Ezzel szemben az ún. „nepredelnyje" igék oly cselekvéseket jeletenek, amelyeket egy meghatározott határ nem korlátoz: „rabotat', spat', guljat' stb. [6]. Véleményem szerint az oroszban csakis a predel'nyje igéknek vannak korrelativ vid alakjaik, ellenkező esetben csak a HCB lehetséges. A vidjelentés viszony jelentés. A vidkategória a beszélő viszonyát fejezi ki a cselekvéshez: azt a viszonyt jelöli, amely a beszélő és a cselekvés közt áll fenn, vagyis azt, hogy a beszélő folyamatában szemléli a cselekvést, vagy pedig a maga egészében. A vidpár tagjai közt lexikai jelentéskülönbség nincs és nem is lehet: a zakryt' igének a zakryvat' csak egyszeri cselekvést kifejező jelentésében vidpárja; az ismétlődő cselekvést jelentő zakryvat'-nak a zakryt' nem vidpárja. A vid ilyenformán nem lexikai, nem is lexiko-grammatikai, hanem grammatikai kategória. Azzá teszi: 1. kapcsolata a valósággal: a beszélő „szemlélete" maga a valóság egy darabja, 180