Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Aspektusproblémák a mai orosz nyelvben

E. Hermann elmélete azonban egyáltalán nem veszi tekintetbe azt, hogy a beszélő nem szabad az idő vonatkozásában. A beszélő nem választja ki a szempontját, mint ahogy azt Hermann állítja, ő úgy adja elő az eseményeket, ahogy azok objektive végbementek az időnek ahhoz a mozzanatához viszonyítva, amelyről szó van. Természetesen itt lehetséges az az ellenvetés, hogy magát az idő mozzanatát önkényesen választhatjuk meg (,,v nacale devjatogo my projezzali prigorody", „v devjat' my uze projechali prigorody") [29]. Azonban a beszélő választását az előadás tényleges követelményei szabják meg. Valóban, a beszélőtől függ, hogy megálljon-e a cselekvés egyes szakaszainál, hogy részletezze-e azt, vagy nem. De magát a cselekvés kapcsolatának a jellegét az időnek azzal a mozzanatával, amelyről szó van, mindig a cselekvés lefolyásának objektív feltételei szabják meg és az nem a beszélő önkényes választásától függ, mivel a cselekvés nem tűnhetik pl. úgy fel, mint amely a beszélő kívánsága, vagy választása folytán az adott pillanatban folyik le, vagy ami már végbement. Ezért a szubjektív és objektív vidre való felosztás egyáltalán nem meggyőző, mint ahogy nem fogadható el Koschmiedemek az a tétele sem, hogy a beszélő önkényesen választhatja meg helyzetét az időt illetően. A szláv vid fogalmát, grammatikai jelentését különbözőképpen magyarázták. A legtöbb tudós a folyamatos aspektus jelentéséből indult ki, a HCB alapvető jelentésének az igei cselekvés tartósságát tartva. De ha a CB-et úgy tekintjük, mint ami a HCB ellentéte, akkor a CB alakjainak ki kellene zárnia az igei cselekvés tartósságát. Ezzel szemben minden cselekvés, még a legrövidebb cselekvés lefolyásához is szükséges bizonyos meghatározott, akármilyen rövid időszakasz is. Következésképpen azt kellene hinnünk, hoev a HCB úpv áll szemben a CB-vel, mint amely többé kevésbé tartós cselekvést fejez ki. Ezt azonban megcáfolják a nyelvi tények. A befejezett igékkel kifejezett cselekvés kifejezhet nagyon rövid és nagyon tartós időszakot is. Vö. pl.: On perezil uzasnyj moment/On prozil vsju svoju zizn' v derevne. A vidék szemantikai specifikumát semmiképpen sem láthatjuk tehát a tartósság különböző fokában. Mégis a tartósság fogalmaból indultak ki olyan tudósok, mint A. Brugmann, A. Leskien, V. Vondrák, A. Meillet, A. A. Potebnja, A. M. Peskovskij és még sokan mások. Isacenko szigorú bírálatnak veti alá Fr. Mikolisch idevonatkozó nézeteit és azt állítja, hogy a „cselekvés befejezettsége" (Miklosich) fogalmának a bevezetése a vid-elméletbe végzetes hibának bizonyult: néhány évtizeddel visszavetette a bonyolult vicí-problematika megfelelőbb megoldását. Miklosich koneepcíojához nagyon közel áll néhány mai kutató is, akik hajlamosak arra, hogy a folyamatos és befejezett aspektus ellentélében a nemtartósság és rezultativitás ellentétét lássák a cselekvés tartósságával és eredménytelenségével szemben. Mivel még olvan kiváló nyelvész is, mint V. V. Vinogradov, a CB egyik főjegyének éppen a rezultatívitást tartja, fontos annak a hangsúlyozása, hogy először is vannak perfektiv igék, amelyekben sehogy12* 179