Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Aspektusproblémák a mai orosz nyelvben

kola követője — úgy véli, hogy az időt nem, csak úgy lehet elképzelni, hogy az mozog, el lehet úgy is képzelni, hogy az. nyugalomban van. Ez utóbbi esetben a cselekvést végrehajtó alany („én") mozog ezen a vonalon a múltból a jövő felé; ilyen az „én" viszonya az időhöz a folyamatos cselekvés kifejezésénél, vagyis a HCB-ben. Az „én" helyzete az időhöz képest leihet azonban más is. Az „én" mozdulatlan pont és elengedi az időt maga mellett; ekkor a cselekvés iránya (Richtungsbezug): a jövőből a múlt felé haladó. Ilyen az „én" és idő korrelációja a befejezett cselekvés kifejezésénél, vagyis a CB-ben. Eképpen az „én" és az idővonal egymáshoz képest viszonylag eltávolodó pozicióban van. (Verschiebungsverhältnis.) A cselekvés irányán kívül (Richtungsbezug), amely a vid főjegye, Koschmieder megkülönböztet még időfokokat. Attól függően, hogy az „én" milyen helyzetet foglal el az idővonalon, lehetséges 3 időfok: jelen, múlt és jövő. (Zeitstufenbezug.) Miután Koschmieder a vidkategónát teljesen az időkategóriából vezeti le, a videt a következőképpen definiálja: ,,A vid olyan grammatikai kategória, amely a cselekvés irányát fejezi ki, mégpedig perfektiv a vid, amikor a cselekvés iránya a jövőből a múltba, imperfektiv a vid, amikor a cselekvés iránya: a múltból a jövőbe. Azonban teljesen elfogadhatatlan Koschmiedernek az a véleménye hogy az idő szubjektív kategória, amelynek az értelmezése önkényesen változtatható attól függően, hogy milyen az alany helyzete, amelyet viszont a saját kívánsága szerint választhat meg. Ezáltal az idő és \idkategória nem a beszélő öntudatában objektíve létező viszonyokat tükrözik, hanem a beszélő által önkényesen elgondolt kapcsolatokat, amelyeket nem a valóság vált ki. A grammatikai kategória így a nyelvben ezen önkényesen elképzelt kapcsolatok rögzítésének az eszközévé válik. Annak ellenére, hogy Koschmieder filozófiája nem túlságosan meggyőző, érdekes, hogy elmélete nagy hatással volt a videkkel foglalkozó nyugat-európai nyelvészekre. Elmélete pozitiv vonásának tekinthetjük azt, hogy a videt mindvégig grammatikai kategóriaként kezeli. Az is fontos, hogy Koschmieder videlméletében az időből indul ki. Az időkategória eltorzult értelmezése miatt azonban az idő és vid között kétségtelenül fennálló összefüggéseket sem bogozhatta ki megfelelően. Koschmieder sok tétele kiváltotta E. Hermann [28] ellenvetéseit, aki ne mért egyet azzal, hogy a vid és idő összefüggnek, és az időtől függetlenül veszi vizsgálat alá a videt. Két fő videt különböztet meg — szubjektív és objektiv Aktionsartot, mialatt a szubjektív vidhez tartozik nála a szláv CB és HCB, mivel a befejezett vagy folyamatos cselekvés kifejezése Hermann véleménye szerint attól függ, hogy milyen pozíciót választ ki magának maga a beszélő a cselekvéshez képest. így tehát Hermann elmélete szerint a „szubjektív" vid a beszélő önkényes szempontjait fejezi ki a cselekvéssel kapcsolatban. Az „objektiv" vidhez tartozik nála a cselekvés kezdő jelentése, a tartósság, egyszeriség, gyakoriság jelentése (vagyis az, amit éppen a viddel szemben Aktionsartnak szoktunk nevezni). A cselekvésnek ez alakjait ő objektíveknek tekinti, amelyek nem függnek a beszélő önkényes kiválasztásától. 178