Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Aspektusproblémák a mai orosz nyelvben

nincs „pozitív" szemantikája, a HCB grammatikai jelentését teljesen jellemzi az, hogy hiányzik belőle a befejezett aspektus specifikus jelentése. A. Dostál definíciójával: a vid az ige azon képessége, hogy kifejezheti, miszerint a beszélő a reális cselekvést (vagy az általa elképzelt cselekvést) a maga egészében szemléli vagy éppen fordítva — én is egyetértek. Isacenko azonban megjegyzi, hogy a beszélő viszonya a reális cselekvéshez természetesen nem szubjektív. A beszélőt a vid megválasztásában köti a nyelvi norma, és hozzátehetjük — sokszor a cselekvés lefolyásának a módja is. A legtöbb esetben egyik vagy másik vid „kiválasztását" az egész mondat szemantikája határozza meg. Az a beszélő pl., aki a cselekvést úgy szemléli, mint amely a szeme előtt folyik le, tulajdonképpen semmilyen választással nem rendelkezik: ő csakis a HCB-et használhatja. Pl. Smotri: pojezd prichodit. Ju. S. Maslov is osztja a fenti véleményt, de valamivel pontosabban fogalmaz. Szerinte a vid-fogalom lényege (CB-j-HCB): objektív körülmények megszabta lehetőség arra, hogy az igével kifejezett cselekvést a beszélő (vagy író) kétféleképpen szemlélje: vagy a maga oszthatatlan egészében (CB), vagy a cselekvés oszthatatlan egészének érzékelése nélkül (HCB). A „szemlélet" és „érzékelés" szavak szerinte sem azt jelentik, hogy a vid megválasztását mindig vagy akár csak az esetek többségében is a szubjektív önkény döntené el. Először is — mondja Maslov — az igével kifejezett cselekvés kétféle szemléletét objektív feltételek rögzítik, és ezt igazolja az a nyelvi tény is, hogy ezt a lehetőséget nem teszik lehetővé az igék összes lexikai jelentései: egyes esetekben a cselekvés természete lethetővé teszi mindkét vid. kifejezését („predel'nyje glagoly"), más esetekben a cselekvés természete nem teszi lehetővé a CB-et („nepredel'nyje glagoly"), és arra kényszeríti a beszélőt, hogy kizárólag folyamatában szemlélje a cselekvést. Másodszor azon esetekben is — szögezi le Maslov —, amikor a cselekvés természete mindkét szemléletet lehetővé teszi, a vid megválasztását rendszerint az dönti el, hogy milyen objektív viszonyok fűzik az egyik cselekvést a másikhoz, vagyis — amint Isacenko is megjegyezte — a szövegösszefüggés a döntő, amelyben a szóbanforgó igealak mindig az objektív valóság egy részét tükrözi vissza. Csak nagyon kevés esetben fordulhat elő — szövegösszefüggésen kívül —, hogy a vid megválasztása tényleg a beszélő vagy író szubjektív szemléletéről tanúskodik. Pl.: Hogyan töltötted a nyarat? Lehet: Kak ty provodil leto?, vagy: Kak ty provjol leto? A vidék szubjektivizmusáról vallott nézetek elterjedéséhez nagyban hozzájárul E. Koschmieder sajátos videlmélete [27], amelynek lényegét a következőkben foglalhatjuk össze: Az idő vonal formájában képzelhető el. Az általánosan elismert elképzeléssel szemben azonban, hogy ti. az idő egy szüntelenül mozgó vonal (grafikusan ábrázolva — rendszerint balról jobbra, pl. O. Jespersennél), Koschmieder — aki a Hőnigswald-féle szubjektív pszichológiai is10 179