Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Molnár József: Gondolatok a nevelőközösségről

jó összeköttetést, vagy közeli rokonságából adódnak ilyenek s ő már talált rá módot, hogy ezt a körülményt a tantestület tudomására hozza. Az ilyen „basáskodó", hangoskodó és legtöbbször a szocialista pedagógiának sokat ártó pedagógusok ellen fogjanak össze a nevelőtestület tagjai és kemény kritikával térítsék észre. Ha az sem használna, akkor a felsőbb vezető szervek bevonásával találják meg a megfelelő helyes megoldást. d) Nem mindenkor és feltétlenül szükséges az egységes nevelőközösség kialakításhoz a nagy áldozatvállalás sem, „főleg csak egyesek részéről". Hány és hány nevelőtestület van, ahol egyes ünnepélyek alkalmával mindig ugyanazok a nevelők végzik el a munka oroszlánrészét, a többiek pedig ezt természetesnek veszik, s míg a többiek a közösségért dolgoznak, addig ők egy „szalmaszálat" sem tesznek odább a közös ügy érdekében. A múltévben történt például, hogy mint a Heves megyei Tanácsadó tagja április 4-e előtt meglátogattam egy községet. Az ismeretterjesztési munkákkal kapcsolatosan az igazgató elvtársat kerestem föl. Az iskola kapujánál egy magas létra tetején meg is találtam, amint a dekorálást végezte. Megvártam míg befejezte, de utána már ott volt két szavaló diák, akiket még az utolsó simításra rendelt be. Említettem, hogy csak röviden beszéljük meg a problémákat, s ezt ő maga is kérte, mert utána még az énekkarral is szeretne próbálni. Nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem, hány tanerős az iskola? Azt mondta 8. Megkérdeztem, van-e magyar szakos kartárs? Felelte van. (énekszakos nem volt.) Ez az igazgató kartárs nem bízott eléggé a nevelőtestület tagjaiban. Azt gondolta, hogy minden munka csak akkor megy jól, ha azt ő maga végzi el. Nem ügyelt arra, hogy egységes, közös célokért és feladatokért közös munkával küzdő nevelőtestülete legyen. Néhány gondolattal ezt megvilágítottam előtte és megígérte, hogy a jövőben sokkal jobban fog bízni nevelőtársaiban. Azóta többször felkeresett, elbeszélgettünk s ma már nem egyedül, hanem 7 kartársával közösen végzi, sokkal jobb eredménnyel, nagyobb buzgalommal minden munkájukat. A közösségért a tantestület minden egyes tagjának áldozatot kell vállalnia. A közös cél érdekében közösen végzett eredményes munka az, ami összeforrassza a közösség tagjait. A tantestületben az egységes eljárás fontos és szükségszerű. A jó nevelőközösség olyan, mintegy jó futballcsapat. Az is csak akkor tad jó eredményt elérni, ha meg van a kellő összjáték. Egy futballcsapat, — ha egyénenként jó játékosokból is állana — de ha nincs meg a kellő megértés, ha mindegyik játékos egyénieskedő és önző lenne, akkor végeredményben az összteljesítmény jóval alul maradna a vártnál. Ugyanez áll a nevelőközösségre is. Jobb egy hattagú közepes képességű nevelőkből álló testület, amely egységes elvek, elgondolások szerint, egységes stílusban és együttesen dolgozik, mintegy olyan iskola, amelyben 12 jó pedagógus dolgozik, de mind a 12 külön-külön, a saját szakállára végzi munkáját, úgy ahogy neki tetszik. Hasonlítható a tantestület egy zenekarhoz is. Kellemesen, gyönyörködve hallgat a közönség egy jó zenekart, amelyikben mindenki 143