Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Somos Lajos: A túlterhelés elleni küzdelem didaktikai problémái

szerepeljenek, Az ilyen becsvágy kialakulásába kétségtelenül beleszólnak családi, anyagi természetű okok is. Bármi áll is mögötte, föltétlenül mérsékeltetnünk kell. Az iskolának ilyen esetben mind az érdekelt tanulókkal, mind a szülőkkel beszélni kell, hogy a becsvágyat egészséges, a tanuló képességeinek, körülményeinek megfelelő szintre szállíthassuk le. A túlfűtött becsvágy hajtja a szerephalmozó diákot is. A szerephalmozás öltheti esetenként tömegjelenség formáját. Van általános iskola, ahol egy-egy tanulónak 6—8 állandó szerepe, funkciója van. Sokkal nagyobb számban találkozunk olyan tanulókkal, akikben a tanulással kapcsolatban a becsvágynak minimális szintjével sem találkozunk, vagy csak igen erőtlen és bizonytalan formáival. Ezeket a tanulókat ne mérdekli mi történik az órán, hacsak; az nem, hogy mit csinál, mivel játszik a szomszédja. Ezek a tanulók nem terhelik túl magukat, mégsem örülhetünk nekik, mert kultúrálatlanok, műveletlenek maradnak, s növelik a selejtet, amely az iskolából kikerül. Törődnünk kell hát ővelük is. 2. A tanulás motiválásában igen fontos szerepet játszik a figyelem és érdeklődés biztosítása a tanítás egész folyamatában. Az aktív figyelem és érdeklődés belső szükségletből fakad, s ennek következtében növelik az energiák intenzitását. Az érdeklődés és az aktív figyelem esetén ugyanis nem kell a tanulóknak belső ellenállást leküzdeni, tehát figyelmét és erejét teljes egészében a feladatra koncentrálhatja. Mindazt, ami érdekel bennünket, kevesebb energiával, könnyebben és jobb kedvvel végezzük. Az eredmény is tartósabb, mert az így szerzett ismereteket jobban a magunkévá tettük. Az érdeklődés szerepét az elmúlt évtizedben nem méltányoltuk eléggé. Sokan voltaic hajlamosak arra a felfogásra, hogy a tanulás éppen olyan munka, mint bármely más termelési tevékenység, amelyet az érdeklődés megléte nélkül is végezni kell. Legyen a tanulás is munka, komoly iskolai tevékenység, amelyet csupán kitűzött célok motiválnak és irányítanak, mondották a teoretikusok. Szerencsére a fejlődés túlhaladta ezt az állapotot, s a mai korszerű pedagógiai törekvések teljes mértékben élni kívánnak az érdeklődésben rejlő nagy ösztönző erővel. Az érdeklődés szerepére az oktatásban ezekkel a tömör szavakkal mutatnak rá Jeszipov és Goncsarov: „természetes, hogy a munka vonzó és a figyelem állandó, feszült és koncentrált, ha az érdeklődésen nyugszik. Ebben az esetben a kifáradás is kevésbé gyorsan áll be. Ezért mindenképpen ésszerű az a didaktikai követelmény, hogy a tanítás keltse fel a gyermek érdeklődését és a vágyat az ismeretek elsajátítására" [7], A figyelem és érdeklődés felkeltésének módjáról és lehetőségeiről legújabb didaktikai irodalmunkban is elég jó tájékoztatást kapunk, így pl. Nagy Sándornak Az oktatás elmélete c. munkájában [8]. Jó összefoglalást ad erről a kérdésről a Köznevelés hasábjain Fábián Zoltán [9]. így felmentve érzem magam az alól, hogy a figyelem és érdeklődés-keltés módszertani problémáira kitérjek. Félreértések elkerülése végett hangsúlyoznunk kell, hogy amikor az érdeklődés szerepére rámutatunk, nem arról van szó, mintha az oktatás folyamatában az érdeklődésnek döntő és irányító szerepe volna, 13