Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Juhász Lajos: Az Eger környéki táj szerepe a főiskolai növénytani oktatásban II. Bélkő

NÖVÉNYTÁRSULÁSOK: I. Diplachno-festucetum sulcatae pannonicum A Bélkő déli, délkeleti lejtőin fajokban gazdag szetyep-rétek, az ún. pusztafüves társulások húzódnak. Jellemző (karakter) faj, egyben állandó (konstáns) elem a barázdált csenkesz (Festuca sulcata). Egyéb gyepképzők: pusztai árvalányhaj (Stipa pennata), törpe sás (Carex humilis), francia perje (Arrhenatherum elatius). Ősszel fenyérfű (Andropogon ischemum) és késői perje (Diplachne serotina) az uralkodó pázsitfű. Szórványosan cserjék is előfordulnak: húsos som, sajmeggy (Prunus mahaleb), egybibés galagonya és közönséges vadrózsa fajok. A talaj fekete humuszkarbonát (rendzina). Mohák közül nevezetes: a Hypnum Vaucheri. Napos és félárnyékos dolomitsziklák ritka reliktum növénye ez. Különös itt a mészkövön való előfordulása. Ez a növény a Bélkő fő mohanevezetessége! — A Camptothecium lutescens a Thuidium abietinum-mai nem a kövekre települten fordul elő, hanem a sztyepprétek növényei. A társulás nevezetesebb növényei: kakuk homokhúr (Arnearia serpyllifolia var. viscida) mirígyszőrös apró galaj (Galium pedemontanum), magyar repcsény (Erysimum pannonicum var. Bükkense) szirmai 1,5—2 cm hosszúak, pusztai sárma (Ornithogalum Gussenei) pontusi-mediterrán faj, közönséges ternye (Alyssum alyssoides), zászlós csűdfű (Astragalus onobrychis), bajuszos hagyma (Allium vineale), kék saláta (Lactuca perennis), spanyol pozdor (Scorzonera hispanica) pontusi-mediterrán faj, ágas homokliliom (Anthericum ramosum), csilláros ökörfarkkóró (Verbascum lychnitis), tarka imola (Centaurea Triumfettii ssp. axillaris), tarka koronafürt (Coronilla varia), vetési bükköny (Vicia angustifolia), szikár habszegfű (Silene otites var. pseudotites), szürke müge (Asperula glauca), egyenes pim.pó (Potentilla recta), csaba ire (Sanguisorba minor), vajszínű cickafark (Achilla nobilis var. ochroleuca), ebfojtó müge (Asperula cynanchica), kakukfűfojtó aranka (Cuscuta epithymum), magyar nyúlhere (Anthyllis polvphylla), mezei csormolya (Melampyrum arvense). magas rekettye (Genista tinctoria ssp. elata), festő piptér (Anthemis tinctoria), borzas bükköny (Vicia hirsuta), mezei üröm (Artemisia campestris), sármányvirág (Sideritis montana), szürke gurgolya (Seseli osseum) pannóniai szubendemikus faj, méreggyilok vagy vadpaprika (Cynanchum vincetoxicum), sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys), útszéli imola (Centaurea micranthos), lyukaslevelű orbáncfű (Hypericum perforatum), borsos varjúháj (Sedum acre), sárga hagyma (Allium flavum), arany fürt (Aster linosyris) pontus-mediterrán faj, fehér szamárkenyér (Echinops sphaeorcephalus) tarlóhere (Trifolium arvense). II. Festucetum Claucae subcarpaticum A hegy déli, délkeleti sziklás, karsztos, száraz, meleg lejtőin a Bélkő leggazdagabb növényzetű társulása virul, az ún. sziklafüvesek, illetve sziklagyepek. Az asszociáció a pázsitfüvek közül uralkodó fajról: a deres csenkeszről (Festuca glauca ssp. pallens) kapta nevét. A kisebb132