Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kocsis Károly: Az általános iskolai orosz nyelvtanítás korszerűsítésének kérdéséhez

nyelvoktatás pszichológiájának maga az élő beszéd (usztnaja recs) fogalma. Sokan (V. A. Artyomov, I. V. Rahmanov stb.) a társalgási nyelvvel azonosítják, és szembeállítják az írott beszéddel, amely viszont szerintük az irodalmi — könyvnyelvvel egyenlő. Mi B. V. Beljaev-ve 1 élő beszéden nem a beszédtevékenység valamely formáját értjük, hanem a beszéd alapsajátságát, azt ami megvan minden beszédtevékenysegben és minden beszédfolyamatban, azt, ami nélkül nincs beszéd. Pszichológiailag az élő beszéd lehet aktív és passzív. Az aktív beszéd formái az élőszóval elmondott vagy hangos beszéd és az írásbeli közlés vagy írott beszéd. Az aktív beszéd mindkét formája lehet megtanult formák elmondása, illetőleg leírása (reproduktív aktív beszéd), és saját gondolatok közlése (produktív aktív beszéd). A passzív (receptív) élő beszéd a mások gondolatainak hallás vagy olvasás után való megértése. A beszédtevékenység alapvető komponensei tehát: a beszélés, a hallás után való megértés, olvasás és írás. Köztük a „

primus inter pares," a legfontosabb a beszélés. A beszélés pszichológiai sajátságait B. V. Beljaev [2] után a következőkben foglalhatjuk össze. 1. Mint a többi beszédfolyamat is, nem szokás, hanem képesség, vagyis olyan tevékenység, amelyet „spontán és megértéssel" hajtunk végre. Nem betanult szólamok ismétlése. Tehát az, ami általános iskolai orosz óráinkon „beszélgetés" cím alatt viszonylag kevés kivétellel folyik: a tankönyv mondataival szórói-szóra megegyező tanári kérdések és tanulói feleletek, a tankönyv szövegével szórói-szóra megegyező „tartalom elmondás", vagy a tankönyvi szöveg felmondása képleírás címén, nem produktív élő beszéd, mert nem saját gondolatok kifejezése. 2. A beszélés mindig produktív, alkotó jellegű. Szükség van reprodukcióra is, továbbra is sokat kell tanulniuk általános iskolai tanítványainknak könyvnélkül, de az előbb említett reproduktív gyakorlatok mellett kezdettől fogva arra kell szoktatni a tanulókat, hogy az elsajátított lexikai és grammatikai anyagot önállóan kombinálják saját (persze többnyire a tanár által irányított) tudattartalmaik kifejezésére, közlésére. 3. Beszéléskor az idegen nyelvi formáknak közvetlen kapcsolatban kell lenniük a gondolkodással. Amint mások beszédének hallgatásánál vagy olvasásnál, a beszélésnél is meg lehet lenni, sőt meg kell lenni az anyanyelv közvetítése nélkül. V. osztályaink évvégi összefoglalásai is bizonyítják ezt. Feladatunk a többi osztályban is úgy irányítani az orosz nyelvoktatást, hogy tanulóink minél nagyobb mértékben szabaduljanak fel a fordítás szükségességétől: a tanterv előírta Keretek közt rá kell őket nevelnünk az orosz nyelven való gondolkodásra. 4. Beszéléskor — mint az élő beszédnél általában — a beszélő tudata a beszéd gondolati tartalmára összpontosul, a nyelvi burkot nem a szabályok tudatos felidézésével és felhasználásával, hanem intuitive, a nyelvérzék alapján teremti meg. Ez a nemtudatos (beszszoznatyeljnij) — intuitiv nyelvbírás szemben a tudatos diszkurzív vagy logikus nyelvbírással, amelynél a figyelem a gondolat kifejező eszközeire irá103