Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kocsis Károly: Az általános iskolai orosz nyelvtanítás korszerűsítésének kérdéséhez

kor is mily nehéz az értelmi tartalomról elterelni a figyelmet! Aki megpróbált nyelvészeti adatokat gyűjteni — mondjuk —Móricz Zsigmond regényeiből, vagy Ady Endre költeményeiből, hányszor kellett sok-sok oldalt visszalapoznia, mert figyelme újra meg újra elkalandozott kitűzött feladatától, és az olvasott mű tartalmi mondanivalójára terelődött. S a fordítási alap, a szövegek analitikus feldolgozása, az állandó grammatikai analízis, a nyelvtani szabályok megfigyeltetése, az elkövetett nyelvi hibák anyanyelvi elméletieskedéssel való szüntelen javíttatása stb. a beszédtevékenységre jellemző természetes beállítottsággal éppen ellenkező beállítottságot fejleszt a tanulókban: figyelmüket az idegen nyelvi beszéd nyelvi sajátságainak érzékelésére és tudatosítására irányítja, és csökkenti, sokszor lehetetlenné teszi a szöveg, a beszéd értelmi tartalmára irányuló figyelmüket. Ennek eredménye azután, hogy a tanulók elsajátítanak sok elméleti ismeretet, de nem sajátítják el az idegen nyelvet. Nem is szólva arról, hogy a szüntelen ismétlés, ami az analitikus eljárással együtt jár, egyre inkább csökkenti a tanulók érdeklődését. b) Az emberi beszédtevékenység nem betanult anyag reprodukciója, hanem alkotó folyamat. Ezért az állandó ismétlést kívánó analitikus eljárás mellett egyre nagyobb teret kell engednünk annak az elvnek, hogy minél több új szöveget adunk a tanulóknak. Érdekes kísérletet végeztek ennek az elvnek igazolására E. K. Szelickaja és M. A. Urbanovics [6] két párhuzamos osztályban azonos lexikai és grammatikai anyaggal, a tankönyv ugyanazon leckéjével, egyforma óraszámmal. Az egyik osztályban analitikusan dolgozták fel a szöveget a szokásos ismétlésekkel. A másik osztályban a tankönyvi szöveg szókincséből és grammatikai anyagából több szöveget állítottak össze, egyegy szöveg csak egyszer került megtárgyalásra, vagyis az első magyarázatnál, az első bevésésnél, a számonkérésnél, összefoglalásnál mindig új szövegben került megtárgyalásra az adott nyelvi anyag. A minden szempontra kiterjedő pontos felmérésnél ez utóbbi osztály átlag 15 %kai jobb eredményt ért el, mint az első. Csak dicséret illeti tankönyvíróinkat, hogy legújabb műveikben megkezdték a fent ismertetett elvnek az érvényesítését. Talán nem kell hangsúlyoznunk, hogy az általános iskolában továbbra is szükség lesz a szövegek analitikus feldolgozására, szükség van és szükség lesz a nyelvi jelenségek tudatosítására, mert csak tudatos nyelvi ismeretek alakulhatnak át beszédkészségekké, csak tudatos nyelvi jelenségek „automatizálhatok". De helytelen volna végig ezen a fokon maradni. Helytelen volna következetesen ragaszkodni az analitikus eljáráshoz. Sőt már a kezdeti fokon is olyan idegen nyelvi beszédtevékenységre kell edzenünk a tanulókat, amely megfelel a beszédtevékenység fentebb ismertetett törvényszerűségeinek. Ennek egyik fogása: minél több olyan szöveg, amely a már tanult és jól begyakorolt lexikai és grammatikai anyagból épül fel, s amelyet a tanulóknak első hallásra, illetőleg olvasásra kell felfogniuk és megértenlük. 2. Nem kevésbé fontos és sokat vitatott problémája az idegen 102